Végre trilógiává kerekedett Riddick is, ez már nagyon kellett, a vak is láthatja. Riddick viszont a sötétben is jól lát, ezt a képességét hurcolássza részről részre, meg az úszószemüvegét, mely tar fejét díszíti, azt a jelentős fejet, melyből két, különösebb értelem nélkül világító szem pásztázza a kies külvilágot. A low-budget első rész és a szánalmasan epikus második után Riddick közkívánatra újra itt van, noha a köz ez esetben a karaktert alakító Vin Dieselt és a rendező David Twohyt jelenti. A harmadik rész valójában három rész. Az elsőben Riddick megpróbál beilleszkedni egy tagbaszakadt űrtahókat nem szívesen látó bolygó táplálkozási láncába; a farkasok és víziszörnyek közt talál helyet, de mindig van feljebb. A másodikban Riddick felnevel egy űrfarkast, ez minden kutyabarátnak tetszeni fog, s valahol merész is, hogy egy véres Vin Diesel-scifiben ennyi időt szánnak ember és legjobb barátja barátságának. És van a harmadik rész, amiben Riddicket fejvadászok űzik, s az akaratlan humoré a főszerep. Bájos mondatok korábban is elhangoztak (Riddick, belső monológ: "Vannak rossz napok, és vannak leírhatatlanul rossz napok"), de itt aztán tort ül a forgatókönyv-írói pihentség. Lemegy a nap, támadnak a szörnyek (ez amolyan Riddick-védjegy), s támadnak a hülye mondatok is. Mi most csak a két legszebbet említenénk. Leszbikus kommandós: "Nem kúrok férfiakkal, csak néha bekúrok nekik!"; Riddick és Isten: "Istent hagyd ki ebből, kölyök, Isten nem akar ebbe belekeveredni." Próbáltuk Istent elérni, de egyelőre nem kommentálta Riddick állítását.
A Pro Video bemutatója
