Emlékszünk még, amikor A kék lagúna kínkeservesen végigszenvedett 100 perce számított szexuális felvilágosításnak? Amikor Brooke Shields - hol hajjal, hol vízzel takart - bájai segítségével okulhatott a tinédzser a felnőtté válás és a testi párkapcsolatok tárgykörében? Szerencsére már a 21. századot éljük, egy kattintás, és elérhető a világpornó. De akkor mit mondhat még egy "családi film" a szexről? Hát, egyszer azt, hogy a gyerekek nem csak egy lakatlan szigeten kényszerülhetnek a fajfenntartás érdekében testi kapcsolatot létesíteni, másszor meg azt, hogy korszellem ide, korszellem oda, a családon belüli szex tabu. Mely tabut le kell dönteni, ezért Jean-Marc Barr és Pascal Arnold filmje viccesen-vígan próbálja bemutatni a szexualitás megélésének lépéseit a 18 évesen még szűzként kínlódó kamasztól a szülőkön keresztül az özvegy nagypapáig. Végtére is mindenki él valamiféle nemi életet.
A mű döntő hibája az, hogy csak addig jut el, hogy elénk rakja, miről kell(ene) beszélni, de túl sok hozzáfűznivalója nincs a dolgokhoz. Szemernyit sem nyílt, és újat sem mutat, de még azokkal a beígért praktikákkal sem találkozunk, amelyek megoldanák feszengő anyukák és apukák vonatkozó gondjait. Apró beszélgetésfoszlányokon, na meg a francia filmek elmaradhatatlan énfényező narrátorán kívül csak néhány hú, de pikáns, valójában álmosító ágyjelenetet kapunk. Felvilágosító-oktató szoftpornót, végső soron persze jellegzetesen francia mozit. Csupa olyat, amit nem szeretünk benne.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
