Film

Egy francia család szexuális krónikája

Film

Emlékszünk még, amikor A kék lagúna kínkeservesen végigszenvedett 100 perce számított szexuális felvilágosításnak? Amikor Brooke Shields - hol hajjal, hol vízzel takart - bájai segítségével okulhatott a tinédzser a felnőtté válás és a testi párkapcsolatok tárgykörében? Szerencsére már a 21. századot éljük, egy kattintás, és elérhető a világpornó. De akkor mit mondhat még egy "családi film" a szexről? Hát, egyszer azt, hogy a gyerekek nem csak egy lakatlan szigeten kényszerülhetnek a fajfenntartás érdekében testi kapcsolatot létesíteni, másszor meg azt, hogy korszellem ide, korszellem oda, a családon belüli szex tabu. Mely tabut le kell dönteni, ezért Jean-Marc Barr és Pascal Arnold filmje viccesen-vígan próbálja bemutatni a szexualitás megélésének lépéseit a 18 évesen még szűzként kínlódó kamasztól a szülőkön keresztül az özvegy nagypapáig. Végtére is mindenki él valamiféle nemi életet.

A mű döntő hibája az, hogy csak addig jut el, hogy elénk rakja, miről kell(ene) beszélni, de túl sok hozzáfűznivalója nincs a dolgokhoz. Szemernyit sem nyílt, és újat sem mutat, de még azokkal a beígért praktikákkal sem találkozunk, amelyek megoldanák feszengő anyukák és apukák vonatkozó gondjait. Apró beszélgetésfoszlányokon, na meg a francia filmek elmaradhatatlan énfényező narrátorán kívül csak néhány hú, de pikáns, valójában álmosító ágyjelenetet kapunk. Felvilágosító-oktató szoftpornót, végső soron persze jellegzetesen francia mozit. Csupa olyat, amit nem szeretünk benne.

Forgalmazza az Anjou Lafayette

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.