Rió, balett, buli, motkány – meg egy bika

  • - kg -
  • 2015. március 5.

Film

Carlos Saldanha elévülhetetlen érdemeket szerzett a filmtörténet legnépszerűbb kardfogú mókusa – Scrat, a motkány – megteremtésében. A Jégkorszak-filmek rendezője ezúttal tökéletes fogsorú, hús-vér színészeket instruált a Rio, szeretlek című szkeccsfilm egyik epizódjában.

magyarnarancs.hu: Két balett-táncosról forgatta az epizódját. A balettfilmekről minden valamirevaló filmtörténésznek szinte kötelező jelleggel Powell és Pressburger klasszikusai, a Vörös cipellők és a Hoffman meséi ugranak be. Netán önnek is Powell és Pressburger járt az eszében?

Carlos Saldanha: Bevallom, engem sokkal prózaibb okok vezéreltek. Minden nagyrabecsülésem a filmtörténet klasszikusaié, de nekem a balettnél is fontosabb volt, hogy egy egyszerű történetet, két táncos egymáshoz fűződő kapcsolatát sűrítsem össze egy néhány perces etűdbe. Egy love storyt akartam elmesélni, azzal a csavarral, hogy itt a párkapcsolati krízis a színpadon és környékén, két táncos közt esik meg. Imádom a Grupo Corpo nevű brazil kortárstánc-társaságot – amióta csak ismerem őket, azóta motoszkál a fejemben ez a sztori. New York rontott meg, huszonéves fejjel itt kattantam rá a kortárs táncra és a színházra. A sors iróniája, hogy a Grupo Corpót is egy New York-i vendégjátékuk során láttam először. Na meg persze az is rendkívül vonzóvá tette a munkát, hogy Hollywoodban dolgozó brazil lévén végre hazai terepen, ráadásul az operaházban forgathatok.

Saldanha (középen)

Saldanha (középen)

 

magyarnarancs.hu: Rióról, a szülővárosáról forgatott már filmet, igaz, azt nem táncosok, hanem animációs papagájok népesítették be. Mennyire lehet egy gyerekeknek szánt, animációs produkcióban (Saldanha a Rio és a Rio 2. című animációs filmek rendezője is – a szerk.) többé-kevésbé hitelesen visszaadni – ha csak háttérként is – egy város képét?

CS: Én igazán igyekeztem, elvégre mégiscsak helyi erő vagyok. Úgy éreztem, kutya kötelességem mindent beleadni a Rio Riójába. Szerencsére nemcsak én éreztem így, hanem a főnökeim is, akik szinte mindenben szabad kezet adtak. Nem az én dolgom megítélni, mennyire jártam sikerrel, de merem remélni, csak rá lehet ismerni a városomra. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy bármely hasonlóság a filmbeli szárnyasok és a rióiak között csak a véletlen műve.

Saldanha: Rio

Saldanha: Rio

 

magyarnarancs.hu: Blunak, a főszereplő házipapagájnak Jesse Eisenberg kölcsönözte a hangját. Hosszú keresés előzte meg a színész kiválasztását, vagy rögtön ráismert az Eisenbergben lakozó papagájra?

CS: Régóta rajta tartottam a szememet, de a Zombielandet látva vált bizonyossá számomra, hogy Jesse igazi papagájkompatibilis színész. Tartottunk egy hangpróbát, és igazam lett: Blu (magyarul: Azúr) annyira házipapagájosan szólalt meg Jesse hangján, hogy aki ennél is hitelesebb papagáj, az valószínűleg született papagáj, csak titkolja. Blu egyébként pingvinként kezdte az életét, eredetileg ugyanis pingvines filmet akartam csinálni, de miután a pingvines filmek épp elárasztották a piacot, lépnünk kellett, és papagájra váltottunk. Nem bántam meg.

magyarnarancs.hu: Animációs papagájokat és hús-vér színészeket instruálni azért messze nem ugyanaz. A színészekkel való bánásmódra mondta Hitchcock, hogy úgy kell velük bánni, mint a marhákkal. A neves rendező és színipedagógus a marhák alatt a szarvasmarhákat értette. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy Hitchnek igaza van?

CS: Imádom Hitchcock filmjeit, sokat gondoltam a Madarakra, amikor a Rio 2. egyik karakterén dolgoztunk, persze arra vigyáztunk, hogy ne ijesszük meg a gyerekeket. Hitchcock hatalmas koponya volt, de már megbocsásson, ezzel a mondásával nem tudok azonosulni. Még akkor sem, ha egy animált motkánnyal néha valóban könnyebb, mint egy hús-vér színésszel.

Scrat

Scrat

 

magyarnarancs.hu: Jó, hogy szóba hozta: mindenképpen beszélnünk kell a motkányokról! Kevés őslény tett szert akkora népszerűségre, mint Scrat, a kardfogú mókus, a Jégkorszak monomániás motkánya.

CS: Nos, igen, Scrat sikere engem is meglepett, hiszen eredetileg csupán epizodistának szántuk, jó esetben is csak komikus mellékszereplőnek, a főszereplők oldalmotorjának. Sőt, eredetileg a forgatókönyvben sem szerepelt. Innen szép a győzelem, és Scrat valóban győzött, ő lett a Jégkorszak arca. A tervezéskor a leghalványabb fogalmam sem volt még, hogy a Jégkorszak egyik legsikeresebb figurájához van szerencsénk. De Scrat kitartása, a rögeszmés makkmánia, melyet beszűkült tudatállapotként is értelmezhetnek egyesek, szóval ez az örökös makk utáni hajsza hamar kifizetődött. Scrat világa makk-központú világ, másnak nincs is helye benne. Micsoda karrier az övé! Szépen kinőtte magát. Epizodistából sztár! Scrat sikere azt az örök igazságot támasztja alá, hogy kis szerep nem létezik.

magyarnarancs.hu: Most épp milyen állatban lát fantáziát?

false

CS: Jön Ferdinánd, a bika. Hatalmas termet, s bár az lenne a feladata, utálja a bikaviadalt, nem akar viaskodni. Hát igen, egy jellem. Itt Amerikában nagy keletje van Ferdinándnak, a gyerkőcök imádják a róla szóló mesét. 2017-re várható Ferdinánd a mozikban, de addig még sok bikát kell megrajzolnunk, mert rövidke a történet ahhoz, hogy film legyen belőle, meg kell tölteni szereplőkkel. Bikákkal és egyéb más állatokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.