Rió, balett, buli, motkány – meg egy bika

  • - kg -
  • 2015. március 5.

Film

Carlos Saldanha elévülhetetlen érdemeket szerzett a filmtörténet legnépszerűbb kardfogú mókusa – Scrat, a motkány – megteremtésében. A Jégkorszak-filmek rendezője ezúttal tökéletes fogsorú, hús-vér színészeket instruált a Rio, szeretlek című szkeccsfilm egyik epizódjában.

magyarnarancs.hu: Két balett-táncosról forgatta az epizódját. A balettfilmekről minden valamirevaló filmtörténésznek szinte kötelező jelleggel Powell és Pressburger klasszikusai, a Vörös cipellők és a Hoffman meséi ugranak be. Netán önnek is Powell és Pressburger járt az eszében?

Carlos Saldanha: Bevallom, engem sokkal prózaibb okok vezéreltek. Minden nagyrabecsülésem a filmtörténet klasszikusaié, de nekem a balettnél is fontosabb volt, hogy egy egyszerű történetet, két táncos egymáshoz fűződő kapcsolatát sűrítsem össze egy néhány perces etűdbe. Egy love storyt akartam elmesélni, azzal a csavarral, hogy itt a párkapcsolati krízis a színpadon és környékén, két táncos közt esik meg. Imádom a Grupo Corpo nevű brazil kortárstánc-társaságot – amióta csak ismerem őket, azóta motoszkál a fejemben ez a sztori. New York rontott meg, huszonéves fejjel itt kattantam rá a kortárs táncra és a színházra. A sors iróniája, hogy a Grupo Corpót is egy New York-i vendégjátékuk során láttam először. Na meg persze az is rendkívül vonzóvá tette a munkát, hogy Hollywoodban dolgozó brazil lévén végre hazai terepen, ráadásul az operaházban forgathatok.

Saldanha (középen)

Saldanha (középen)

 

magyarnarancs.hu: Rióról, a szülővárosáról forgatott már filmet, igaz, azt nem táncosok, hanem animációs papagájok népesítették be. Mennyire lehet egy gyerekeknek szánt, animációs produkcióban (Saldanha a Rio és a Rio 2. című animációs filmek rendezője is – a szerk.) többé-kevésbé hitelesen visszaadni – ha csak háttérként is – egy város képét?

CS: Én igazán igyekeztem, elvégre mégiscsak helyi erő vagyok. Úgy éreztem, kutya kötelességem mindent beleadni a Rio Riójába. Szerencsére nemcsak én éreztem így, hanem a főnökeim is, akik szinte mindenben szabad kezet adtak. Nem az én dolgom megítélni, mennyire jártam sikerrel, de merem remélni, csak rá lehet ismerni a városomra. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy bármely hasonlóság a filmbeli szárnyasok és a rióiak között csak a véletlen műve.

Saldanha: Rio

Saldanha: Rio

 

magyarnarancs.hu: Blunak, a főszereplő házipapagájnak Jesse Eisenberg kölcsönözte a hangját. Hosszú keresés előzte meg a színész kiválasztását, vagy rögtön ráismert az Eisenbergben lakozó papagájra?

CS: Régóta rajta tartottam a szememet, de a Zombielandet látva vált bizonyossá számomra, hogy Jesse igazi papagájkompatibilis színész. Tartottunk egy hangpróbát, és igazam lett: Blu (magyarul: Azúr) annyira házipapagájosan szólalt meg Jesse hangján, hogy aki ennél is hitelesebb papagáj, az valószínűleg született papagáj, csak titkolja. Blu egyébként pingvinként kezdte az életét, eredetileg ugyanis pingvines filmet akartam csinálni, de miután a pingvines filmek épp elárasztották a piacot, lépnünk kellett, és papagájra váltottunk. Nem bántam meg.

magyarnarancs.hu: Animációs papagájokat és hús-vér színészeket instruálni azért messze nem ugyanaz. A színészekkel való bánásmódra mondta Hitchcock, hogy úgy kell velük bánni, mint a marhákkal. A neves rendező és színipedagógus a marhák alatt a szarvasmarhákat értette. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy Hitchnek igaza van?

CS: Imádom Hitchcock filmjeit, sokat gondoltam a Madarakra, amikor a Rio 2. egyik karakterén dolgoztunk, persze arra vigyáztunk, hogy ne ijesszük meg a gyerekeket. Hitchcock hatalmas koponya volt, de már megbocsásson, ezzel a mondásával nem tudok azonosulni. Még akkor sem, ha egy animált motkánnyal néha valóban könnyebb, mint egy hús-vér színésszel.

Scrat

Scrat

 

magyarnarancs.hu: Jó, hogy szóba hozta: mindenképpen beszélnünk kell a motkányokról! Kevés őslény tett szert akkora népszerűségre, mint Scrat, a kardfogú mókus, a Jégkorszak monomániás motkánya.

CS: Nos, igen, Scrat sikere engem is meglepett, hiszen eredetileg csupán epizodistának szántuk, jó esetben is csak komikus mellékszereplőnek, a főszereplők oldalmotorjának. Sőt, eredetileg a forgatókönyvben sem szerepelt. Innen szép a győzelem, és Scrat valóban győzött, ő lett a Jégkorszak arca. A tervezéskor a leghalványabb fogalmam sem volt még, hogy a Jégkorszak egyik legsikeresebb figurájához van szerencsénk. De Scrat kitartása, a rögeszmés makkmánia, melyet beszűkült tudatállapotként is értelmezhetnek egyesek, szóval ez az örökös makk utáni hajsza hamar kifizetődött. Scrat világa makk-központú világ, másnak nincs is helye benne. Micsoda karrier az övé! Szépen kinőtte magát. Epizodistából sztár! Scrat sikere azt az örök igazságot támasztja alá, hogy kis szerep nem létezik.

magyarnarancs.hu: Most épp milyen állatban lát fantáziát?

false

CS: Jön Ferdinánd, a bika. Hatalmas termet, s bár az lenne a feladata, utálja a bikaviadalt, nem akar viaskodni. Hát igen, egy jellem. Itt Amerikában nagy keletje van Ferdinándnak, a gyerkőcök imádják a róla szóló mesét. 2017-re várható Ferdinánd a mozikban, de addig még sok bikát kell megrajzolnunk, mert rövidke a történet ahhoz, hogy film legyen belőle, meg kell tölteni szereplőkkel. Bikákkal és egyéb más állatokkal.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.