tévésmaci

Rókák a halastónál

  • tévésmaci
  • 2012. május 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché leszálltak a HÉV-ről a Tanácsház téren, rohadt egy idő volt. Sztupa nyakig begombolta a viharkabátját, s majd' a füléig húzta fejébe a svájcisapkáját. Troché is felhajtotta az orkán gallérját, de a kalapját hagyta félrecsapva, úgy, mint Sinatra. A megállóból átvágtak a Rákóczi úton az I. kapu felé, így épp a szemükbe kapták a szelet. Nem kéne előbb egy kis lélekmelegítő? - kérdezte Sztupa.

Troché megütődött: Inni? Itt? Most? Mit? Cseresznyét. Te megbolondultál! Jó, akkor konyakot. Nyilván Cabinet Brandyt akartál mondani. Azt nem tudom kiejteni - így értek el, hisz az út alig pár lépés, a gyárkapuig. A portás kinn állt a fülkéje előtt, és erősen meresztgette a szemét a totózó felé. Odaléptek: Mi van, Sziráki, nincs fájront, miért nincs az odvában?! Kik az elvtársak, és mit akarnak itt? Ide belépő nélkül nem lehet csak úgy bejönni - próbálta összeszedni bátorságát a máskor oly magabiztos kapuőr. Sztupa elővette a belépőjét, Troché pedig megtaszította a férfi vállát: gyerünk befelé, nem hagyhatja el csak úgy a helyét! Iszkolt előttük befelé, de még nem adta teljesen fel: Popota elvtárs tud erről? - ezt már szinte sipította a szerencsétlen. Beérve a cigaretta- és fokhagymaszagú lukba, Troché lenyomta a székébe, s intett neki, hogy kapcsolja ki az asztalon kornyikáló táskarádiót. Figyeljen jól, Sziráki, nem kérdezem még egyszer. Ismer maga valami Husek nevezetűt? Honnan jöttek az elvtársak? Jó helyről (Sztupa az előbb igazgatósági belépőt mutatott), nem kérdezem még egyszer. Ha nem mondják meg, hívom a rendészetet. Én meg szájon kaplak - mondta Troché -, nem érted, rohadék, Husek! Ki az a Husek? Tudjuk, hogy ismered. Ismerem, Husek Ferenc, mit csinált? Itt mi kérdezünk! S ne hazudjál, mert kitekerem a nyakadat! Válaszoltam, ismerem. Hol lakik? Sztupa és Troché pontosan tudták, hol lakik a Husek, de a rövid odavezető útjuk alatt szinte mindenkitől megkérdezték, hogy ismeri-e, és tudja-e, hol lakik. Mi nem kérdezünk, tévézünk.

Szombaton (14-én) a szerelmeseket várjuk a képernyők elé, mert John Cusack a ViaSat3-on 19.15-től felveszi a kesztyűt, ami konkrétan Kate Beckinsale-ben végződik (Szerelem a végzeten). De van ennél cifrább eset is, amikor a kezdő író rámozdul a haladó pillangóra, s a naptár 1970-et és New Yorkot mutat, és Babra Streisand bontogatja benne a szárnyát és a combját (Abagoly és a cicababa; Filmmúzeum; 1.00). Délután (16.15-kor) ment a Dunán A pármai kolostor, végtére abban is van szerelem, hisz Gerard Philipe a főszereplő.

Vasárnap megindul a magyarországi tévécsatornák érzelmi mentőakciója a Befutó elkaszálása miatt feltehetően búslakodó Michael Mann megsegítésére. A Cinemax éjfél után a Közellenségekkel vigasztalja a főnököt, amiben ugye Johnny Depp adja Dillingert. Ugyanakkor a nap attrakciója kétségkívül az este tizenegykor a Coolon beinduló motoros sorozat, a Sons of Anarchy (Kemény motorosok). Nyolckor volt a Dunán egy Anna Karenina is, de azt inkább olvassák.

Hétfőn adásszünet.

Kedden ellenben egy Ingmar Bergman nevű svéd vásárlónk begyűjti este nyolckor a Dunán végre A hetedik pecsétet is, így már csak három kell ahhoz, hogy jutányos áron az övé legyen a teljesen tűzálló és vízhatlan edénykészlet. Éjjel megin' Mann-virrasztás, ezúttal az MGM-en. De mielőtt rátérnénk, utánozzák velem a Metro-oroszlánt: hrrrrrrrrr, hrrrr, grrrrrrrrrrrr! Tehát az éjjel kettő előtt kezdődő korai mű, Az erőszak utcái a fénykorán épp túlbukó James Caant állítja mindnyájunk szórakoztatásának szolgálatába.

Szerdán kipihenjük ezt a sok marhaságot.

Csütörtökön azonban jön A leghosszabb nap, amit a héten a doboz előtt húzunk le. Vacsoraidőben kezdünk a mondott művel a Filmmúzeumon, de nyolckor átugorhatunk a Cinemaxra, tudniillik, ha maradni szeretnénk ebben a háborús szcénában, mert ott éppen az új gondolatokat bátran mellőző német freskót, aSztálingrádot hordják fel az ekránra. Tizenegykor uzsgyi, vissza a Filmmúzeumba, Élni és meghalni Los Angelesben.

Szerintem húzzák le a tévéjüket is!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.