tévésmaci

Rókák a halastónál

  • tévésmaci
  • 2012. május 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché leszálltak a HÉV-ről a Tanácsház téren, rohadt egy idő volt. Sztupa nyakig begombolta a viharkabátját, s majd' a füléig húzta fejébe a svájcisapkáját. Troché is felhajtotta az orkán gallérját, de a kalapját hagyta félrecsapva, úgy, mint Sinatra. A megállóból átvágtak a Rákóczi úton az I. kapu felé, így épp a szemükbe kapták a szelet. Nem kéne előbb egy kis lélekmelegítő? - kérdezte Sztupa.

Troché megütődött: Inni? Itt? Most? Mit? Cseresznyét. Te megbolondultál! Jó, akkor konyakot. Nyilván Cabinet Brandyt akartál mondani. Azt nem tudom kiejteni - így értek el, hisz az út alig pár lépés, a gyárkapuig. A portás kinn állt a fülkéje előtt, és erősen meresztgette a szemét a totózó felé. Odaléptek: Mi van, Sziráki, nincs fájront, miért nincs az odvában?! Kik az elvtársak, és mit akarnak itt? Ide belépő nélkül nem lehet csak úgy bejönni - próbálta összeszedni bátorságát a máskor oly magabiztos kapuőr. Sztupa elővette a belépőjét, Troché pedig megtaszította a férfi vállát: gyerünk befelé, nem hagyhatja el csak úgy a helyét! Iszkolt előttük befelé, de még nem adta teljesen fel: Popota elvtárs tud erről? - ezt már szinte sipította a szerencsétlen. Beérve a cigaretta- és fokhagymaszagú lukba, Troché lenyomta a székébe, s intett neki, hogy kapcsolja ki az asztalon kornyikáló táskarádiót. Figyeljen jól, Sziráki, nem kérdezem még egyszer. Ismer maga valami Husek nevezetűt? Honnan jöttek az elvtársak? Jó helyről (Sztupa az előbb igazgatósági belépőt mutatott), nem kérdezem még egyszer. Ha nem mondják meg, hívom a rendészetet. Én meg szájon kaplak - mondta Troché -, nem érted, rohadék, Husek! Ki az a Husek? Tudjuk, hogy ismered. Ismerem, Husek Ferenc, mit csinált? Itt mi kérdezünk! S ne hazudjál, mert kitekerem a nyakadat! Válaszoltam, ismerem. Hol lakik? Sztupa és Troché pontosan tudták, hol lakik a Husek, de a rövid odavezető útjuk alatt szinte mindenkitől megkérdezték, hogy ismeri-e, és tudja-e, hol lakik. Mi nem kérdezünk, tévézünk.

Szombaton (14-én) a szerelmeseket várjuk a képernyők elé, mert John Cusack a ViaSat3-on 19.15-től felveszi a kesztyűt, ami konkrétan Kate Beckinsale-ben végződik (Szerelem a végzeten). De van ennél cifrább eset is, amikor a kezdő író rámozdul a haladó pillangóra, s a naptár 1970-et és New Yorkot mutat, és Babra Streisand bontogatja benne a szárnyát és a combját (Abagoly és a cicababa; Filmmúzeum; 1.00). Délután (16.15-kor) ment a Dunán A pármai kolostor, végtére abban is van szerelem, hisz Gerard Philipe a főszereplő.

Vasárnap megindul a magyarországi tévécsatornák érzelmi mentőakciója a Befutó elkaszálása miatt feltehetően búslakodó Michael Mann megsegítésére. A Cinemax éjfél után a Közellenségekkel vigasztalja a főnököt, amiben ugye Johnny Depp adja Dillingert. Ugyanakkor a nap attrakciója kétségkívül az este tizenegykor a Coolon beinduló motoros sorozat, a Sons of Anarchy (Kemény motorosok). Nyolckor volt a Dunán egy Anna Karenina is, de azt inkább olvassák.

Hétfőn adásszünet.

Kedden ellenben egy Ingmar Bergman nevű svéd vásárlónk begyűjti este nyolckor a Dunán végre A hetedik pecsétet is, így már csak három kell ahhoz, hogy jutányos áron az övé legyen a teljesen tűzálló és vízhatlan edénykészlet. Éjjel megin' Mann-virrasztás, ezúttal az MGM-en. De mielőtt rátérnénk, utánozzák velem a Metro-oroszlánt: hrrrrrrrrr, hrrrr, grrrrrrrrrrrr! Tehát az éjjel kettő előtt kezdődő korai mű, Az erőszak utcái a fénykorán épp túlbukó James Caant állítja mindnyájunk szórakoztatásának szolgálatába.

Szerdán kipihenjük ezt a sok marhaságot.

Csütörtökön azonban jön A leghosszabb nap, amit a héten a doboz előtt húzunk le. Vacsoraidőben kezdünk a mondott művel a Filmmúzeumon, de nyolckor átugorhatunk a Cinemaxra, tudniillik, ha maradni szeretnénk ebben a háborús szcénában, mert ott éppen az új gondolatokat bátran mellőző német freskót, aSztálingrádot hordják fel az ekránra. Tizenegykor uzsgyi, vissza a Filmmúzeumba, Élni és meghalni Los Angelesben.

Szerintem húzzák le a tévéjüket is!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.