tévésmaci

Rókák a halastónál

  • tévésmaci
  • 2012. május 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché leszálltak a HÉV-ről a Tanácsház téren, rohadt egy idő volt. Sztupa nyakig begombolta a viharkabátját, s majd' a füléig húzta fejébe a svájcisapkáját. Troché is felhajtotta az orkán gallérját, de a kalapját hagyta félrecsapva, úgy, mint Sinatra. A megállóból átvágtak a Rákóczi úton az I. kapu felé, így épp a szemükbe kapták a szelet. Nem kéne előbb egy kis lélekmelegítő? - kérdezte Sztupa.

Troché megütődött: Inni? Itt? Most? Mit? Cseresznyét. Te megbolondultál! Jó, akkor konyakot. Nyilván Cabinet Brandyt akartál mondani. Azt nem tudom kiejteni - így értek el, hisz az út alig pár lépés, a gyárkapuig. A portás kinn állt a fülkéje előtt, és erősen meresztgette a szemét a totózó felé. Odaléptek: Mi van, Sziráki, nincs fájront, miért nincs az odvában?! Kik az elvtársak, és mit akarnak itt? Ide belépő nélkül nem lehet csak úgy bejönni - próbálta összeszedni bátorságát a máskor oly magabiztos kapuőr. Sztupa elővette a belépőjét, Troché pedig megtaszította a férfi vállát: gyerünk befelé, nem hagyhatja el csak úgy a helyét! Iszkolt előttük befelé, de még nem adta teljesen fel: Popota elvtárs tud erről? - ezt már szinte sipította a szerencsétlen. Beérve a cigaretta- és fokhagymaszagú lukba, Troché lenyomta a székébe, s intett neki, hogy kapcsolja ki az asztalon kornyikáló táskarádiót. Figyeljen jól, Sziráki, nem kérdezem még egyszer. Ismer maga valami Husek nevezetűt? Honnan jöttek az elvtársak? Jó helyről (Sztupa az előbb igazgatósági belépőt mutatott), nem kérdezem még egyszer. Ha nem mondják meg, hívom a rendészetet. Én meg szájon kaplak - mondta Troché -, nem érted, rohadék, Husek! Ki az a Husek? Tudjuk, hogy ismered. Ismerem, Husek Ferenc, mit csinált? Itt mi kérdezünk! S ne hazudjál, mert kitekerem a nyakadat! Válaszoltam, ismerem. Hol lakik? Sztupa és Troché pontosan tudták, hol lakik a Husek, de a rövid odavezető útjuk alatt szinte mindenkitől megkérdezték, hogy ismeri-e, és tudja-e, hol lakik. Mi nem kérdezünk, tévézünk.

Szombaton (14-én) a szerelmeseket várjuk a képernyők elé, mert John Cusack a ViaSat3-on 19.15-től felveszi a kesztyűt, ami konkrétan Kate Beckinsale-ben végződik (Szerelem a végzeten). De van ennél cifrább eset is, amikor a kezdő író rámozdul a haladó pillangóra, s a naptár 1970-et és New Yorkot mutat, és Babra Streisand bontogatja benne a szárnyát és a combját (Abagoly és a cicababa; Filmmúzeum; 1.00). Délután (16.15-kor) ment a Dunán A pármai kolostor, végtére abban is van szerelem, hisz Gerard Philipe a főszereplő.

Vasárnap megindul a magyarországi tévécsatornák érzelmi mentőakciója a Befutó elkaszálása miatt feltehetően búslakodó Michael Mann megsegítésére. A Cinemax éjfél után a Közellenségekkel vigasztalja a főnököt, amiben ugye Johnny Depp adja Dillingert. Ugyanakkor a nap attrakciója kétségkívül az este tizenegykor a Coolon beinduló motoros sorozat, a Sons of Anarchy (Kemény motorosok). Nyolckor volt a Dunán egy Anna Karenina is, de azt inkább olvassák.

Hétfőn adásszünet.

Kedden ellenben egy Ingmar Bergman nevű svéd vásárlónk begyűjti este nyolckor a Dunán végre A hetedik pecsétet is, így már csak három kell ahhoz, hogy jutányos áron az övé legyen a teljesen tűzálló és vízhatlan edénykészlet. Éjjel megin' Mann-virrasztás, ezúttal az MGM-en. De mielőtt rátérnénk, utánozzák velem a Metro-oroszlánt: hrrrrrrrrr, hrrrr, grrrrrrrrrrrr! Tehát az éjjel kettő előtt kezdődő korai mű, Az erőszak utcái a fénykorán épp túlbukó James Caant állítja mindnyájunk szórakoztatásának szolgálatába.

Szerdán kipihenjük ezt a sok marhaságot.

Csütörtökön azonban jön A leghosszabb nap, amit a héten a doboz előtt húzunk le. Vacsoraidőben kezdünk a mondott művel a Filmmúzeumon, de nyolckor átugorhatunk a Cinemaxra, tudniillik, ha maradni szeretnénk ebben a háborús szcénában, mert ott éppen az új gondolatokat bátran mellőző német freskót, aSztálingrádot hordják fel az ekránra. Tizenegykor uzsgyi, vissza a Filmmúzeumba, Élni és meghalni Los Angelesben.

Szerintem húzzák le a tévéjüket is!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.