Film

Szemünk fénye

  • - gk -
  • 2012. május 12.

Film

Van a francia filmnek egy alműfaja: a boldogság. Ezen belül megkülönböztetjük az intellektuális síkon mozgó, de helyváltoztatást csak módjával végző franciákat (Rohmer-iskola) és a boldogságukban azonnal futásnak eredő, sőt kergetőzni sem rest fiatalokat (Truffaut-iskola).

Nincs kecmec: történetünk hősei, aminthogy megismerkedtek, már kergetőznek is, láttukra a galambok a verebekhez ülnek, és megenyhülnek a párizsi pincérek is. Tarthatatlan egy állapot, boldogságukban majd kirohannak a képből, pedig még csak 10 perc telt el. Nagy futásuknak persze rossz vége lesz, a hátralévő 90 percet agytumorban szenvedő gyermekük kórházi ágyánál fogják eltölteni. Hát szabad ilyet? - kérdezhetnék a műfajok szigorú őrei, de rájuk egyrészt már rég nem figyel senki, másrészt meg Valérie Donzelli és Jérémie Elkaïm filmjében annyi minden történik, amit nem lenne szabad. Például a szerelmesek - immár a diagnózison túl - dalra fakadnak, és tumor ide vagy oda, mindvégig úgy viselkednek, mint a szerelmesek. Hát hogy merészelik! Az, hogy a balsors sújtotta szerelmeseket játszó színészek magukat alakítják egy maguk által írt és rendezett filmben, még nem ok a pozitív megkülönböztetésre: csak kínosabbá tenné az egészet, ha a fiatalokat játszó fiatalok csúnyán belesétálnak a "szerelem & tumor" csapdáiba. De ők diadalmasan sétálnak bele a csapdahelyzetekbe, így az első 10 perc kergetőzős hangulatát sikerül átmenteni a tumoros 90 percbe is. A kísérlet sikerült, a súlyos betegség nem győzi le a francia film fent említett alműfaját.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.