Nincs kecmec: történetünk hősei, aminthogy megismerkedtek, már kergetőznek is, láttukra a galambok a verebekhez ülnek, és megenyhülnek a párizsi pincérek is. Tarthatatlan egy állapot, boldogságukban majd kirohannak a képből, pedig még csak 10 perc telt el. Nagy futásuknak persze rossz vége lesz, a hátralévő 90 percet agytumorban szenvedő gyermekük kórházi ágyánál fogják eltölteni. Hát szabad ilyet? - kérdezhetnék a műfajok szigorú őrei, de rájuk egyrészt már rég nem figyel senki, másrészt meg Valérie Donzelli és Jérémie Elkaïm filmjében annyi minden történik, amit nem lenne szabad. Például a szerelmesek - immár a diagnózison túl - dalra fakadnak, és tumor ide vagy oda, mindvégig úgy viselkednek, mint a szerelmesek. Hát hogy merészelik! Az, hogy a balsors sújtotta szerelmeseket játszó színészek magukat alakítják egy maguk által írt és rendezett filmben, még nem ok a pozitív megkülönböztetésre: csak kínosabbá tenné az egészet, ha a fiatalokat játszó fiatalok csúnyán belesétálnak a "szerelem & tumor" csapdáiba. De ők diadalmasan sétálnak bele a csapdahelyzetekbe, így az első 10 perc kergetőzős hangulatát sikerül átmenteni a tumoros 90 percbe is. A kísérlet sikerült, a súlyos betegség nem győzi le a francia film fent említett alműfaját.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
