Film

Rongyszőnyeg

11 alkotó: Magyarország 2011

Film

Mi van akkor, ha eltekintünk a kiállás gesztusától, a kulturkampftól, az első és utolsó vágás jogától, a régi és új pénzosztó ablakoktól és egyáltalán, a szakma összes nyűgétől, és mozijegy adta jogunkkal élve nézünk, mint a moziban?

Kétféle nézése ismert ennek a tizenegy, hangsúlyozottan önerőből készült rövidfilmnek. Az egyik a mozgalmi nézés, amikor az Ügy felől (sóval behintett filmes önkormányzatiság kontra egyablakos finanszírozási rendszer) nézzük a Tarr Béla által összetrombitált alkotók közérzeti rövidjeit. A másik nézés, amikor eltekintünk a kiállás gesztusától, a kulturkampftól, az első és utolsó vágás jogától, a régi és új pénzosztó ablakoktól és egyáltalán, a szakma összes nyűgétől, legyenek azok mégoly lesújtók, és mozijegy adta jogunkkal élve nézünk, mint a moziban.

*

Jeles Andrásnak a 2011-re virradó évről egy csomó kamerába néző arc jutott az eszébe, az arcokban található szájak pedig azt mantrázzák: "Gondolkodom, tehát vagyok." A megszólítottak két csoportja: fotogén fiatalok és máshogy fotogén, megviselt és öreg arcok, a mindenkori szociofilmes hű társai. Nyílt tekintetek és fogakkal teli szájak kontra réveteg tekintetek és jelentős foghíjak. Lehet találgatni, mit gondolt a művész, az sem kizárt, hogy csak annyit; gondolkodom, tehát vagyok. Ellenben, ha valami mást is gondolt, azt elmulasztotta nyilvánosságra hozni. Ugyanebben az alsó régióban, a fogatlan Magyarországon találta meg Salamon András is az embereit. Nagy valószínűséggel börtönlakókkal szavaltat népdalt a rendező, szép zenei kísérettel - a jobb érzésű tulipános ládák joggal pirulhatnak, pedig félniük kéne inkább, hogy a Magyarország 2012-ben rájuk is sor kerülhet.


 

Lehet-e ehhez bármit is hozzáfűzni? Hacsak azt nem, hogy Kocsis Ágnes, szemben az említett urakkal, filmet készített. Épkézláb történetet mond el, van neki eleje, közepe és vége - meg kell őrülni! A rendezőnő reggeltől estig, ébredéstől elzárásig követi hajléktalan szereplőjét. A publicisztikák erős fegyverével, higgadt hevülettel mutatja meg - a kutya-ember barátságtól sem visszariadva - Erdős Jánosné egy napját. Erdős Jánosné először arra vetemedik, hogy életvitelszerűen megszeressen egy kóbor ebet, majd pedig arra - és ezt már nem nézi el neki Magyarország -, hogy közterületet használjon életvitelszerűen. Kocsis tíz percben annyit mond el, mint sokan mások játékfilmes hosszban szoktak - alighanem az ilyesmire értik majd' minden részén a világnak, hogy tisztességes kisjátékfilm. Török Ferenc filmjében viszont nem egy, hanem sok Erdős Jánosné látható, de csak messziről, Török ugyanis magát a közterületet filmesítette meg. Azt, amelyhez neki filmtörténetileg is igazolható köze van, etűdjében ugyanis a volt Moszkva tér éli a nemzeti együttműködés rendszerének egy szép, napsütötte napját. Már Széll Kálmánnak hívják, ezt mondogatja megakadt lemez módjára a hangosbemondó is, miközben egy másik elég hangos bemondó, akinek a hangja még feljebbről jön, szerénységről, szolgálatról, visszafogottságról és gyémántkeménységű eltökéltségről papol. De mond meredekebbeket is, azt például, hogy háborúban állunk. Van, aki háborúban áll, van, aki meg a megállókban, a Széll Kálmán térre inkább az utóbbi a jellemző: a nép a talajszinten tesz-vesz, hozzá keveri Török Orbán Viktor gyémántkeménységű hangját. Kis invenció korrekt haszonnal. Siroki László is kever, ő a vidék hangját keveri a fővároshoz, a fővárosét pedig a vidékhez, de ezt a meccset, ha nem is sokkal, OV gyémántkeménysége nyeri. Szabó Simon viszont nem lacafacázik, egyenesen rámutat a hang forrására: körpanorámája a Parlamenttől indul, majd megállapodik egy rakparti felláción. A Dunánál - mondaná a költő, baszd meg - mondják Szabó hősei, és mást nem is nagyon mondanak. Szopnak és szopatnak, és mindannyian felettébb ismerősök a rendező Papírrepülők című filmjéből.


Szabó maradt első filmes, még nem jött ki a Papírrepülőkből, Fliegauf Bence ezzel szemben már a Csak a szél mélyszegényeinek világából küldi üzenetét. Mintha laza mozdulattal produkciós naplója egy fejezetét osztaná meg a hálás közönséggel. De hogy mit keres a szegénység képei között néhány stranddekorációs víziló, az legalább akkora talány, mint az, hogy miért épp egy kikukázott kecsketetemmel játszik Forgács Péter, megannyi remek dokumentumfilm és videoinstalláció alkotója. Talán csak a szkeccsében is idézett Heidegger vagy a holtában is vegzált kecske a megmondhatója, miért, de ők ugyebár nyilatkozatképtelenek. Az értelmezés síkján szóba jöhetnének korábbi Forgács-munkák, de inkább ne jöjjenek: az ilyen irányú összefüggéseknek nem egy szkeccsben, hanem egy retrospektíven a helyük.

Viszont bárki is következzen a kecsketetem után, már azzal nyert ügye van, ha rajta kívül más is érti, mit akar. És Mészáros Márta filmjéről ennyi bizton állítható. Mutatja (női vázlatok kukába dobott újszülöttel), látjuk, értjük. Jancsó viszont nemcsak mutatja, mondja is. Miközben a lehető legjancsósabban közlekedik a kamera (meg egy táncos lány is) körülötte, az idős mester kimondja. Egyetlen tetszetős felszólító-felkiáltó mondat az egész - ennél Pálfi György sem üzen többet, ő azonban egy vizuális poénnal hirdeti meg rövid programját. Jóízű marháskodás, inside joke, ütőképes jófejkedés, elegánsan feltartott középső ujj - az egybegyűltek közül Pálfi az egyetlen, aki elmerészkedett a humorig. Míg Jancsó ordításra, Pálfi röhögésre szólít, furcsán is fest a búskomorság felkent lovagjai és lovagnői között. Ha Pálfin kívül akadnak még vidám pillanatai az összeállításnak, azok egész biztosan nem az alkotói szándék szerint azok. Talán mindenkinek úgy jobb, ha a fent vázolt két nézési mód közül az elsőt választjuk, és nem filmként, hanem ügyként tekintünk a bemutatott filmfüzérre.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.