Leginkább a jövőre nézvést. Sztupának ellenben nehéz útja volt, reggel kavart valamit Csepelen, aztán fölszállt a százharmincnyolcas buszra, és meg sem állt a világ végéig. Nem, a busz igenis megállt egy csomó helyen a világ végéig; Halásztelken haladt át, elhúzott a Csepel Autógyár előtt, szerencsére idejekorán fogott egy helyet, leült már a Karácsony Sándor utcánál, vagy legkésőbb az OTI-nál. Zötyögött rendesen végig, homlokát a koszos ablaküvegre tapasztotta, olykor be is verte a huppanóknál. Amikor letette a busz Szigethalmon, elbotorkált a HÉV-ig, s magába fordulva várta a ráckevei járatot. Felszállt, és onnan nézte mélázva, hogy szaladnak a fák. Látszólag Sztupa és Troché is a gondolataiba merülve töltötte az idejét, de egyikük sem gondolt olyasmire, hogy vajon a másik ott volt-e, amikor az igazán nagy dolgok történtek az ő életében. Meg sem fordult egyikük fejében sem, hogy ehhez vagy ahhoz mit szólna a másik, hisz' maguk sem szóltak egy szót sem semmihez. Voltaképpen senkihez sem, Troché fagylaltot kért a cukrászdájában, Sztupa a kalauz kedélyeskedő időjárás-jelentésére morgott valamit, bár ügyelt rá, hogy barátságos képet vágjon közben. Minden olyan rohadtul vagy épp kellemesen természetes volt, tán a tudat tette, hogy másnap végére kell járni a békaember szerfelett gyanús történetének, immár Brokita és Vonyarc bevonásával. Természetes? A tévé a természetes; nátürell, vaz. Betűzzem?
Pénteken (6-án) közös énekléssel indítjuk a napot, ismerik azt, hogy Meu amigo Charlie Brown? Nos, ajánlom szíves figyelmükbe egy magyarul hasoncímű 1969-es amerikai rajzfilm társaságában, amit a tv2 ad a matinéján (12.30, Barátom, Charlie Brown). Este kilenc után Andy García méri össze az erejét és egy másik testrészét Richard Gere-rel a ViaSat3-on: Higgy neki, hisz zsaru! Volt negyed nyolckor egy remake a film+-on a Száguldás a semmibe című filmből - az volt ám a szép világ, a tényvalót a fekete Malibu utasai szállították a Magyar Nemzet hasábjain, az álmok világán meg a fehér Challenger hasított át Barry Newmannel, bele a pusztulatba, őt később Petrocelliként szerette meg a hon (egyébként szintén a moziban kezdte). Klasszikusok a Filmmúzeumon: Majmok bolygója, Dekameron.
Szombaton Trnava van. Engem a Filmmúzeumon keressetek, héttől nézem a Folytassa, cowboy!-t. Aranyér a Medvecsapáson, ilyenek, jól jöttünk, Villám! Tizenegykor ugyanitt ", testvér, merre visz az utad? Engem? Megmondom én, testvér! Mennél messzebb a készüléktől. De nem hagyják akkor sem abba, egytől éjjel Alibitest (lehet, hogy visszatérek?). Alig hinném ugyanis, hogy hosszan időznék a Dunán 0.10-kor elkezdett grúz-kazah közös szerzemény (Túlparton) előtt. Volt nyolckor a story4-en Elizabeth is.
Vasárnap húsvét, menjenek ki a kertbe vagy valahová, készítsenek fészket, rakják tele piros tojással - tuti jobb, mint a tévé, s legalább levegőn vannak. Azt azért eléggé díjazom, hogy a Filmmúzeum este tizenegykor A latorral ünnepel. Clint Eastwood szerez Két öszvért Sara nővérnek este tízkor a ViaSat6-on, de a Prizmán már 21.25 óta A saint-tropez-i csendőr zúzza.
Hétfőn este kilenckor megversenyeznek az Erőszakik A profival, előbbi a film+, utóbbi a Filmmúzeum dresszében.
Kedden reggel frissen, üdén kelve egyből a tévé elé fáradunk, s letoljuk a hét filmjét. Fél tíz előtt a Filmmúzeumon: Botrány az operában. Este kilenc után a Dunán A nap vége valami elírás lehet, nyilván A másnap végére gondoltak.
Szerdán egy Tom Sawyer fél ötkor az MGM-en, és annyi. Ezért nem éri meg tévét tartani.
