Nicholas Sparks könyveit adaptálni művészet - lévén, hogy a szerző ugyanazt a negédes romantikát szállítja az összes regényében sokmilliós olvasótáborának, és immár hetedjére a moziközönségnek is. Most éppen a szépreményű Scott Hicks bukott bele a feladatba, nemrégiben magával Lasse Hallstömmel is megesett - ha nem is ennyire látványosan - e baleset.
A történet is legalább annyira komolyan vehető, mint a főszereplő Zac Efron háborús veterán tengerészgyalogosként. Pedig azt játszik, a szótlanabb és rendesebb fajtát, a neve is ilyen: Logan. Bevetésen talált egy fotót, mely egy nőt ábrázol; ő szolgál a továbbiakban őrangyalaként, de betölti a női főhős, szerelmes asszony, édesanya és elvált nő szerepét is. Logan felkutatja hát, és munkát is vállal nála, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Sparksot akár felületesen is ismerve nem nehéz kitalálni a továbbiakat, ráadásul az előzetes tapasztalatok alapján igen jó eséllyel tippelhetünk arra is, hogy valamelyik papírkarakter elhal a finisben, de ez lényegében mindegy is. A Szerencsecsillagban ugyanis még az a három tucat agyonkoptatott klisé is olyan idétlen és gejl módon van összerakva, s naplementés álromantikába csomagolva, ahogy azt szerencsére már régen nem láthattuk. Már a szereplőket mozgató alapvető motivációk sincsenek rendben, de a továbbiakban sem akad egyetlen olyan jelentősebb fordulat vagy mozzanat, ami a helyén lenne, pedig az elvárás csupán annyi lett volna, hogy ez a kancsal és bárgyú romantika legalább egy zárókép erejéig hatásosnak tűnjön. Nem tűnik, egy pillanatra sem.
Forgalmazza az InterCom
