DVD

Orca rágta Oscar-díjas - Rozsda és csont

  • - kg -
  • 2013. április 26.

Film

Mi tagadás, frissnek hatott és csak kicsit banálisnak, amikor a jól szituált, hallássérült titkárnő és a frissen szabadult alvilági tuskó egymásra talált Jacques Audiard romantikus bűntörténetében. A számat figyeld!-ben összenőtt, ami nem tartozik össze: a szálkásra gyúrt realizmus Audiard műfaji (főleg az amerikai bűnfilmek iránt érzett) elfogultságaival és a szereplői iránt táplált, atyaian megengedő szeretetével úgy borult össze, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kicsi, de szép győzelme volt ez a fél szemmel mindig Amerikát leső francia filmnek; Melville cowboykalapja (az, amelyikben A szamuráj Amerika-mániás rendezője előszeretettel parádézott) tökéletesen illett az egy generációval később jelentkező Audiard-ra, akinél a keménykedés és az ellágyulás párhuzamos programja folyik váltakozó színvonalon azóta is.


 

Most épp a Bikanyakból exportált Matthias Schoenaerts köp vért és horzsolja fel az öklét mint utcai harcos és gyermekével mit sem törődő apa, s a jól szituált delfinidomárnők kényelmes életét élő Marion Cotillard-nak a lábát kell elveszítenie ahhoz, hogy Audiard párost csináljon az össze nem illő felekből. Ami leírva banális, az filmen még banálisabb; fájdalom, de ezúttal nem akar összenőni, ami nem tartozik össze: marad a giccs, persze magas színvonalon. Cotillard szépen szenved, ha van lába, ha nincs, Schoenaerts meg jól hozza az ösztönlényt. Bár nem tanácsos rögtön Dardenne-ezni, ha francia nyelvi közegben kallódó fiúcskát látunk, Audiard mintha a belgák szabadalmát is elirigyelte volna.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.