Gondolta a manó - Paul Thomas Anderson: The Master

Film

Mindent tudunk a film regényesen nehéz fogantatásáról, és arról is, hogy melyik -ológiára végződő egyház keletkezéstörténete ihlette meg a P. T.-vel kezdődő nevű filmrendezőt. Nevezett egyház köreiben alighanem csak elvétve akadtak hívei az ötletnek - ők nyilván mással, de semmi esetre sem a Boogie Nights és a Vérző olaj rendezőjével vitették volna színre történetük kezdeteit.

Emiatt-e vagy sem, de némi befektetői elbizonytalanodás is színezte az előzményeket, mindenesetre a filmnek jót tett a sok valós vagy képzelt huzavona. Jót tett egyházügyileg is, hogy akkor Anderson mondja-e és mutatja is, és ha igen, akkor mit és mennyit, és jót tett jelzőhalmozásilag is, hiszen "az enigmatikus rendező kényes témához nyúl karizmatikus színészeivel" vagy a "karizmatikus rendező enigmatikus témához nyúl kényes színészeivel" kezdetű felkonfok szinte készen várták a bemutatót.


 

Magáról a filmről annyi bátran állítható, hogy az enigmatikus rendező karizmatikus színészeivel lerázta magáról a történetmondás kényszerének bénító terheit - ilyen messzire jobbára csak enigmatikus rendezők szoktak merészkedni, a karizmatikus színészek pedig (Philip Seymour Hoffman, Joaquin Phoenix) nemcsak hogy méltó társai e homályba vesző balladai úton, de mint mindig, életük alakítását nyújtják most is, e talányos mesterműben. Ami viszont egyáltalán nem talányos, hiszen a szemünk láttára történik meg csinos képekbe csomagolva, az két amerikai találkozása a második világháború utáni nagy jövés-menésben. Az egyik szektát alapítana és épp a tanokat fekteti le, a másik vedel, mint a kefekötő, és nem a tanokat fekteti le. Hogy honnan ez a szenvedélyes, se veled, se nélküled férfibarátság, mely a szektavezérszerepet próbálgató kövér amerikai és a felpróbált szerepekből rendre kieső, mit kieső, nagy csörömpöléssel kizuhanó sovány amerikai között szövődik? Egy csomó ilyen, menthetetlenül földhözragadt, de a műélvezet szempontjából mégsem teljesen mellékes kérdést vet fel Anderson enigmatikusan talányos remekműve, ám az öntörvényű művészt nem abban a pillanatában sikerült kifogni, amikor baráti vagy bármilyen segédkezet nyújtana mégoly értő közönségének is. A film valahol a 144. perc táján véget ér, a 145. perc pedig már a műelemzéseké: a The Masterban az a jó, hogy az égvilágon minden belegondolható, ami filmnek kevés, fricskának viszont erős. A sok jól kinéző talány láttán valamennyi egyház, kicsi és nagy, auditáló vagy nem auditáló fellélegezhet; vissza lehet hívni a megbízott ügyvédeket. Meglehet, az utókor majd összerakja a részletekben rejlő nagy jelentést, ámbár, aki látta a jövőt, arról számolt be nekünk, hogy abban nem a The Masterről folyik a diskurzus.

PT, a Sundance-kölyök


 

Akárcsak a lapunk oldalain nemrégiben megszólított Benh Zeitlin, A messzi dél vadjai Oscar-díjra jelölt rendezője, Anderson is a Sundance Institute játékfilmes műhelyében kapott hathatós szakmai segítséget első nagyjátékfilmje elkészítéséhez. A Tarantinóhoz hasonlóan autodidakta, s szintén a Sundance-en kikupált filmes először a fesztiválrészlegre nyert meghívást: Cigarettes & Coffee című rövidfilmjével vett részt a rövidfilmes szekcióban, ám ez még csak a kezdete volt a Sundance és Anderson csodálatos barátságának. Öt karakter, egy húszdolláros és egy Las Vegas külsői kávézó - nem a véletlen műve, hogy a 24 perces kisfilm (mely teljes egészében megtekinthető a YouTube-on) nyomai tisztán kivehetők Anderson első nagyjátékfilmjében, A szerencse zsoldosaiban, hiszen a rendező a Sundance játékfilmprogramjában dolgozta át nagyfilmmé a kisfilmet. A program vezetője, Michelle Satter visszaemlékezése szerint a személyre szabott "iskolában" John Schlesinger, Michael Caton-Jones és Richard LaGravenese igazította el a pályakezdőt a forgatókönyvírás és a rendezés helyes irányai felé. Anderson nem is maradt hűtlen a Robert Redford gründolta intézethez, évekkel később, immár elismert művészként maga is vállalt kreatív tanácsadást a filmrendezői műhelyben. Azt viszont már Gazdag Gyulától, a világhírű alkotóműhely művészeti vezetőjétől tudjuk, hogy milyennek kell elképzelni a nagy amerikai művészfilmest kezdőket segítő, tanácsadói szerepkörben: "Paul Thomas Andersonnak nagyon markáns a rendezői stílusa, de tanácsadóként nem a saját módszerét akarja viszontlátni. Hihetetlenül éles eszű, gyors, rögtön rátapint arra, ami működik egy jelenetben, és arra is, ami nem. Röviden, tömören és hatékonyan adja tudtára a vele dolgozó fiatalnak, hogy mit gondol, mintha csak rendezne." Alighanem bárkinek a javára válna PT éles esze és híres gyorsasága, magyar filmes azonban mind ez idáig nem jutott be a Sundance amerikai játékfilm-fejlesztői műhelyeibe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Budapest Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.