Rúzs, reptér, satöbbi

Film

Dustin Hoffman után elég nehéz újat mutatni, ha valaki a "munkát csak női ruhában kapó férfit" kíván vígjátéki körülmények közt eladni.

A svéd rendező, Marten Klingberg próbálkozása tulajdonképpen így sem ügyetlen - de távolról sem az a lényeg itt, hogy Valle (Jonas Karlsson) miként fér Maria bőrébe, amikor a légitársaságnál a nagy emancipáció miatt csak női pilótákat alkalmaznak.

Van itt ugyanis valami, ami alapjaiban veszi élét az egész helyzetkomikumnak. Persze igényesen megcsinált történettel van dolgunk, így van min mosolyogni, és a színészek sem csapnivalók. De az az alaphelyzet, miszerint látnunk kellene valami furcsa és eget rengető határátlépést a nemi szerepek között, a film kontextusában egyszerűen nem létezik: az eset pikantériája - amire anno Tony Curtis és Jack Lemmon is rájátszottak a Van, aki forrón szeretiben - Klingberg feminizmussal, queer-elmélettel és crossdressing-fogalmakkal dús Svédországában egyszerűen bagatell. Valle ugyanis már-már utópisztikus szexuális liberalizmusba csöppen: vadfeminista nővére queer-kommunájában kap szállást, anyja éppen házasodni készül élete nőjével, felesége elhagyja egy hatvan évvel idősebb öregúrért, munkatársai és kiszemelt barátnője pedig olyan természetességgel biszexuálisok, hogy Valle genderváltása meg se kottyan nekik.

Hogy akkor mégis mi a konfliktus? A fene tudja. Talán éppen ez a lényeg: látni, amint ez az egész konfliktustalanul működik, hogy egyszerűen derűs. Ezzel Klingberg kicsit tovább is lép, kicsit egy helyben marad: valami újat mutat, régi viccekkel - tulajdonképpen szórakoztatóan, de mindenekelőtt tök természetesen.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.