Film

Serena

Film

Vannak műfajok, melyeknek már jó ideje leáldozott Hollywoodban, ilyen például a western, a musical és a melodráma. Az előbbi kettő tiszta formájában ritkán, de visszatér, ám a melodráma legfeljebb szétbontott elemeiben, rejtetten üti csak fel a fejét. Nemzetközi viszonylatban viszont több rendező is életművet épített a műfajra: Pedro Almodóvar, Ang Lee vagy Susanne Bier. Lee a Brokeback Mountainnal csempészte vissza a zsánert Hollywoodba, most pedig Bier próbálkozik. A dán rendező hazájában többnyire Anders Thomas Jensennel együttműködve jól kiegyensúlyozott, valóban megrázó drámák sorát gyártotta, ám idegen alapanyagból dolgozva súlyos aránytévesztés áldozata lett.

Most azt az archetipikus történetet meséli újra, amikor a magnetikus vonzerejű nő egy zárt férfi­közösségbe kerülve akaratlanul is mindent romba dönt maga körül. Pemberton (Bradley Cooper) a nagy gazdasági válság idején fakitermelő telepére hozza újdonsült feleségét, aki talpraesettségben felveszi a versenyt bármelyik férfival. Jelenléte féltékenységet szül, némelyek gyilkolni is hajlandók érte. A film viharos gyorsasággal és minden magyarázatot mellőzve tudja le a szerelembe esés fázisát, hogy végre halmozni kezdhesse a szinte már komikusan eltúlzott tragédiákat. Árulásra gyilkosság, vetélésre vadászbaleset és öngyilkosság következik, mialatt a nézőt már egyre kevésbé érdekli a meglepően antipatikusra írt figurák sorsa. Az egyetlen pozitívum a most is remek Jennifer Lawrence; egyszerre vonzó és fenyegető, simán elhisszük róla, hogy romlásba dönti a férfiakat. Ám kezdetben következetesen épített jelleme egy hihetetlen fordulattal hisztérikus fú­riává válik, még tovább taszítva a filmet az orbitális közhelyek felé. Mindeközben végig szól a szívszaggatónak szánt filmzene, és amikor Cooper egy párduccal összefonódva tragikus halált hal, végleg megértjük a különbséget melodráma és melodramatikus között.

Forgalmazza a Vertigo Média

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.