Film

Serena

Film

Vannak műfajok, melyeknek már jó ideje leáldozott Hollywoodban, ilyen például a western, a musical és a melodráma. Az előbbi kettő tiszta formájában ritkán, de visszatér, ám a melodráma legfeljebb szétbontott elemeiben, rejtetten üti csak fel a fejét. Nemzetközi viszonylatban viszont több rendező is életművet épített a műfajra: Pedro Almodóvar, Ang Lee vagy Susanne Bier. Lee a Brokeback Mountainnal csempészte vissza a zsánert Hollywoodba, most pedig Bier próbálkozik. A dán rendező hazájában többnyire Anders Thomas Jensennel együttműködve jól kiegyensúlyozott, valóban megrázó drámák sorát gyártotta, ám idegen alapanyagból dolgozva súlyos aránytévesztés áldozata lett.

Most azt az archetipikus történetet meséli újra, amikor a magnetikus vonzerejű nő egy zárt férfi­közösségbe kerülve akaratlanul is mindent romba dönt maga körül. Pemberton (Bradley Cooper) a nagy gazdasági válság idején fakitermelő telepére hozza újdonsült feleségét, aki talpraesettségben felveszi a versenyt bármelyik férfival. Jelenléte féltékenységet szül, némelyek gyilkolni is hajlandók érte. A film viharos gyorsasággal és minden magyarázatot mellőzve tudja le a szerelembe esés fázisát, hogy végre halmozni kezdhesse a szinte már komikusan eltúlzott tragédiákat. Árulásra gyilkosság, vetélésre vadászbaleset és öngyilkosság következik, mialatt a nézőt már egyre kevésbé érdekli a meglepően antipatikusra írt figurák sorsa. Az egyetlen pozitívum a most is remek Jennifer Lawrence; egyszerre vonzó és fenyegető, simán elhisszük róla, hogy romlásba dönti a férfiakat. Ám kezdetben következetesen épített jelleme egy hihetetlen fordulattal hisztérikus fú­riává válik, még tovább taszítva a filmet az orbitális közhelyek felé. Mindeközben végig szól a szívszaggatónak szánt filmzene, és amikor Cooper egy párduccal összefonódva tragikus halált hal, végleg megértjük a különbséget melodráma és melodramatikus között.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.