Vannak műfajok, melyeknek már jó ideje leáldozott Hollywoodban, ilyen például a western, a musical és a melodráma. Az előbbi kettő tiszta formájában ritkán, de visszatér, ám a melodráma legfeljebb szétbontott elemeiben, rejtetten üti csak fel a fejét. Nemzetközi viszonylatban viszont több rendező is életművet épített a műfajra: Pedro Almodóvar, Ang Lee vagy Susanne Bier. Lee a Brokeback Mountainnal csempészte vissza a zsánert Hollywoodba, most pedig Bier próbálkozik. A dán rendező hazájában többnyire Anders Thomas Jensennel együttműködve jól kiegyensúlyozott, valóban megrázó drámák sorát gyártotta, ám idegen alapanyagból dolgozva súlyos aránytévesztés áldozata lett.
Most azt az archetipikus történetet meséli újra, amikor a magnetikus vonzerejű nő egy zárt férfiközösségbe kerülve akaratlanul is mindent romba dönt maga körül. Pemberton (Bradley Cooper) a nagy gazdasági válság idején fakitermelő telepére hozza újdonsült feleségét, aki talpraesettségben felveszi a versenyt bármelyik férfival. Jelenléte féltékenységet szül, némelyek gyilkolni is hajlandók érte. A film viharos gyorsasággal és minden magyarázatot mellőzve tudja le a szerelembe esés fázisát, hogy végre halmozni kezdhesse a szinte már komikusan eltúlzott tragédiákat. Árulásra gyilkosság, vetélésre vadászbaleset és öngyilkosság következik, mialatt a nézőt már egyre kevésbé érdekli a meglepően antipatikusra írt figurák sorsa. Az egyetlen pozitívum a most is remek Jennifer Lawrence; egyszerre vonzó és fenyegető, simán elhisszük róla, hogy romlásba dönti a férfiakat. Ám kezdetben következetesen épített jelleme egy hihetetlen fordulattal hisztérikus fúriává válik, még tovább taszítva a filmet az orbitális közhelyek felé. Mindeközben végig szól a szívszaggatónak szánt filmzene, és amikor Cooper egy párduccal összefonódva tragikus halált hal, végleg megértjük a különbséget melodráma és melodramatikus között.
Forgalmazza a Vertigo Média
