Film

Sodródás

  • 2018. augusztus 12.

Film

A teljesítményfilmekben is köztudottan járatos Baltasar Kormákurt egy színigaz megmenekülés történetével találta el Hollywood. A Csendes-óceánon vitorlázó szerelmespár hajótörést szenved az évszázad viharában, s a súlyosan sérült férfit is ápolni kénytelen nő másfél hónapon át próbálja a mindössze másfél ezer kilométerre lévő Hawaii felé kormányozni az alig menetképes járművet.

A filmsztároknak mindig kijárt a gondosan sminkelt, kiegyensúlyozottan világított, előnyös pozícióból fényképezett megjelenés. Rúgtak ki azért operatőrt, mert felvetette, hogy a művésznő profilját nem mindig ugyanarról az oldalról kellene megörökíteni. Ma viszont az a kihívás sminkes, világosító, operatőr, rendező számára, hogyan őrizhető meg, sőt domborítható ki egy izzadt, karikás szemű, vérfoltos színésznő – szexepilje. Mert azt változatlanul ki kell domborítani.

Lám, itt a domborítást ellenőrizendő produceri funkciót is vállaló főszereplő, Shailene Woodley nem tud olyan piszkos és elcsigázott lenni, hogy ne fizikumának hibátlansága legyen a kompozíció valódi tárgya. Ha meg végképp leülne a film, inkább leül ő maga, meditálni – meztelenül, ahogy azt az Egyenlítő napja alatt szokták a hajótöröttek. Alakítása amúgy primer érzelmek (félelem, öröm, fájdalom) nem túl árnyalt kifejezésében merül ki. A csónakban túlélős filmeknek jót tesz valami háttérsztori (a Pí életének Oscarjához még tigris is kellett), mert a megpróbáltatásokat egy idő után elunja a néző. De legyen bármennyire is egyedi a valóságos Tami Ashcraft története, a belőle készült filmet már többször is láttuk.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.