Mi lehet édesebb (néhány percre száműztük a „cukit”), mint egy kínai gőzgombóc vagy, ahogy mifelénk mondják, húsos batyu és az ő fogadott mamájának története? Semmi, és ezzel a Pixar máris óriási hibát vétett, mert a nagyfilm csak a gőzgombi cseperedéstörténetének néhány perces etűdje után következik. Régi receptje ez a cégnek, hogy a fő attrakció előtt még lenyom egy zseniális animációs ötpercest is, bátran bevállalva, hogy ezzel a saját bizniszének is árthat, mert így aztán még feltűnőbb, ha nem sikerül ugyanezt a varázslatot közel két órán át fenntartani. A hihetetlen család folytatása tele is van zseniális öt percekkel, hol a poénfelelősök (Mr. Irdatlan találkozása a férfigyeddel és a matekházival), hol a dizájnrészleg (megkésett dolog lenne méricskélni, mennyire tart a Pixar az igyekvő animációs mezőny előtt) gurítják elénk menetrendszerinti gyöngyeiket. Hiába a majd’ negyedszázadnyi Pixar-uralom, még mindig lehetetlen nem elalélni az olyan apróságokon, mint például egy tökéletesre animált gofri – sejtelmünk sem volt, hogy ennyi költészet szorulhat egy mezei waffelbe. Nyulánykáék láttán csak azért nem alélunk el, mert már megtettük az első rész során. De van itt valami más is, akadnak pillanatok, sőt hosszú percek, amikor felmerül a gyanú, persze lehet, hogy csak a rezignált bácsik és nénik fejében: csak nem a szuperhősös folytatások rettegett mumusa, a láthatatlan, alattomos főgonosz, Mr. Alibi az, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Mire ezt kimondtuk, már el is szégyelltük magunkat. Kár is az ilyenbe a húsos batyu.
Forgalmazza a Fórum Hungary
