Film

A hihetetlen család 2.

  • - kg -
  • 2018. augusztus 12.

Film

Mi lehet édesebb (néhány percre száműztük a „cukit”), mint egy kínai gőzgombóc vagy, ahogy mifelénk mondják, húsos batyu és az ő fogadott mamájának története? Semmi, és ezzel a Pixar máris óriási hibát vétett, mert a nagyfilm csak a gőzgombi cseperedéstörténetének néhány perces etűdje után következik. Régi receptje ez a cégnek, hogy a fő attrakció előtt még lenyom egy zseniális animációs ötpercest is, bátran bevállalva, hogy ezzel a saját bizniszének is árthat, mert így aztán még feltűnőbb, ha nem sikerül ugyanezt a varázslatot közel két órán át fenntartani. A hihetetlen család folytatása tele is van zseniális öt percekkel, hol a poénfelelősök (Mr. Irdatlan találkozása a férfigyeddel és a matekházival), hol a dizájnrészleg (megkésett dolog lenne méricskélni, mennyire tart a Pixar az igyekvő animációs mezőny előtt) gurítják elénk menetrendszerinti gyöngyeiket. Hiába a majd’ negyedszázadnyi Pixar-uralom, még mindig lehetetlen nem elalélni az olyan apróságokon, mint például egy tökéletesre animált gofri – sejtelmünk sem volt, hogy ennyi költészet szorulhat egy mezei waffelbe. Nyulánykáék láttán csak azért nem alélunk el, mert már megtettük az első rész során. De van itt valami más is, akadnak pillanatok, sőt hosszú percek, amikor felmerül a gyanú, persze lehet, hogy csak a rezignált bácsik és nénik fejében: csak nem a szuperhősös folytatások rettegett mumusa, a láthatatlan, alattomos főgonosz, Mr. Alibi az, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Mire ezt kimondtuk, már el is szégyelltük magunkat. Kár is az ilyenbe a húsos batyu.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."