Film

Az új-hollywoodiakkal együtt bandázó filmrendező filmtörténészként is derekas munkát végzett: nem elég, hogy láthatta még élőben a régi idők mestereit, a legtöbbjüket ki is kérdezte szakmájuk fogásairól. Who The Devil Made It című kötetében olyanokkal olvashatók mélyinterjúk, mint Fritz Lang, Howard Hawks, Alfred Hitchcock vagy Josef von Sternberg. A memoárjain dolgozó szerzőt Los Angelesben értük el telefonon.

Nincs ma bánatosabb népcsoport Magyarországon, mint a folyton a csőd szélén táncoló művészeti fesztiválok szervezőié. 'k még nem tudják, amit mi már igen: gasztronómiai fesztiválban kell utazni, és búcsút inthetnek panaszaiknak.

2009-ben még - nagy olasz alkotóknak ez nyilván kötelező - filmre vett egy húszperces szerelmi vallomást Rómához. Tavaly a Veronai Aréna külön évadot szentelt monumentális operarendezéseinek. Idén beiktatták a nevét viselő alapítványt, de már hátat fordított a világnak, ahogy mondja: kiábrándult. Most azért hívtuk fel, hogy a száz éve született Nino Rotáról meséljen.

A szerény klubzenekarként indult budapesti Turbo az elmúlt öt-hat évben az egyik legnagyobb rockzenei reménységgé vált azokban a körökben, ahol nem ciki, ha egy zenekar angolul énekel, zenéjével pedig túlmutat a szokásos verze-refrén-verze szerkezeteken. A pszichedéliával bőven átitatott, mégis vérbő rockot nyomató brigádnak most jelent meg új lemeze Lost Measure címmel. Tanka Balázs énekes ebből az apropóból válaszolt a Narancs kérdéseire a zenekar múlt pénteki, R33-as lemezbemutatója előtt.

Csak két éve végzett, de már az egyik legtehetségesebb színésznőként tartják számon. A Radnóti Színház igen impulzív művészével legfrissebb darabja, a Pygmalion mellett a prostiszerepekről, a színpadi meztelenkedésről és arról is beszélgettünk, hogy néha milyen piszok nehéz túlélni egy előadást.

Az IT-szakember és programozó üzleti alkalmazásai mellett újmédia-művészeti projektjeivel szerzett magának nemzetközi hírnevet. A japán és svájci alkotópartnereivel létrehozott Corpora projektjükkel képviselte magát Magyarország a 2008-as Velencei Biennálén: ez egyfajta digitális architektúra, ami összeköti a virtualitást a fizikai térrel, és amely a környezeti hatások (szélerősség, a fizikai térben mozgó emberek) függvényében alakítja önmagát. A projekt azóta megfordult Moszkvában, Mexikóvárosban, Berlinben és Linzben. Jelenleg biokijelzők építésével van elfoglalva - általánosságban is az élő és az élettelen közötti határmezsgye köti le az érdeklődését.

Azonos gyakorisággal szólítják zseninek és a vászon megrontójának. Az Egy mindenki ellen című filmjével még csak szűk körben, a Visszafordíthatatlannal már nagyobb nyilvánosság előtt borzolta az idegeket. Hasonló érdemeket mondhat magáénak új filmje, az Enter the Void is, mely egy új forgalmazási rendszer jóvoltából kerül a hazai mozikba. Párizsban beszélgettünk vele.

A kortárs flamand művészet meghatározó alakja realizmus és szürrealizmus között ingadozó, talányos és nyugtalanító festményeiről ismert. A Gentben élő művész legutóbbi tíz évben készült több mint száz munkáját bemutató Szakállat enni című kiállítása június 16-ig látható a Műcsarnokban.

A nemzetközi sikert arató Tisztogatás után a 34 éves finn-észt írónő első könyve, a Sztálin tehenei is megjelent a Scolar Kiadónál. Ennek a regénynek is szenvedő, kiszolgáltatott nők a hősei, akiknek a sorsa összefonódik a szovjet uralom alatt álló, majd felszabaduló Észtország történelmével. Sofi Oksanen a múlt héten Budapesten járt. Múltról és jelenről, írásról és politikáról kérdeztük.

A San Diegó-i Sumach "Gonjasufi" Ecks tavalyi, A Sufi and a Killer című bemutatkozó lemezének megjelenése után egy csapásra az elektronikus zenei színtér legkeresettebb előadói között találta magát. Az elgyötört hangú raszta müezzin néhány laptoppal kísért fellépést követően zenekart szervezett maga köré, és turnéra indult, hogy élőben mutassa meg művészetét a világnak. Budapesti koncertjének (április 28., A38 hajó) közönsége alig ismert rá.

Zengő tombolás, de semmi értelme nincs - Shakespeare-t idéz a narrátor, kiegyensúlyozott, már-már derűsen lemondó hangon, és jönnek sorra, mit jönnek, egymás sarkát tapossák ennek az értelmetlen zengő tombolásnak a mind máshogyan boldogtalan szereplői. Tulajdonképpen nem szép dolog ekkora poéngyilkossággal kezdeni egy filmet, és egy nyugton pihenő klasszikust mint legfőbb spoilerezőt előtérbe tolni, de ha Shakespeare az, aki ily találóan foglalta össze, amit Woody Allen a világegyetemről és azon belül is a földi élet hiábavalóságáról gondol, akkor jöjjön Shakespeare.

A Mulholland Drive, a 21 gramm, A kör, a King Kong, az Eastern Promises sztárja most a Férfit látok álmaidban című Woody Allen-filmben lép fel nálunk. Néhány nappal a mű forgatása után beszéltünk a San Sebastián-i filmfesztiválon.

A Független Színház egy éve a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatta be a cigánygyilkosságok és a szegénység témáját feldolgozó Tollfosztás című előadást. A nemrég külföldön is bemutatott színdarabot Balogh Rodrigó írta és rendezte. A színészt, színházi pedagógust és társadalmi vállalkozót a kitörési lehetőségekről és a darab sorsáról kérdeztük.

A rövid úton megszűnő MMKA-ról, a hamarosan megszülető Magyar Nemzeti Filmalapról, valamint a magyar film(esek) kilátásairól beszélgettünk a nemzeti filmszakma megújításáért felelős kormánybiztossal.