"Az ellenségek tovább élnek" - Franco Zeffirelli film- és operarendező

Film

2009-ben még - nagy olasz alkotóknak ez nyilván kötelező - filmre vett egy húszperces szerelmi vallomást Rómához. Tavaly a Veronai Aréna külön évadot szentelt monumentális operarendezéseinek. Idén beiktatták a nevét viselő alapítványt, de már hátat fordított a világnak, ahogy mondja: kiábrándult. Most azért hívtuk fel, hogy a száz éve született Nino Rotáról meséljen.

2009-ben még - nagy olasz alkotóknak ez nyilván kötelező - filmre vett egy húszperces szerelmi vallomást Rómához. Tavaly a Veronai Aréna külön évadot szentelt monumentális operarendezéseinek. Idén beiktatták a nevét viselő alapítványt, de már hátat fordított a világnak, ahogy mondja: kiábrándult. Most azért hívtuk fel, hogy a száz éve született Nino Rotáról meséljen.

*

Magyar Narancs: Hogyan emlékszik rá?

Franco Zeffirelli: Érzékeny, szelíd ember volt, de vonzották az erős, kissé őrült személyiségek, mint Fellini. Fellini biztosan neki köszönheti a szerencséjét. Utolsó közös munkájuk, A zenekari próba utáni filmjei elhalványulnak a korábbiakhoz képest. Nino imádta Federicót, bármit megtett volna érte.

MN: Hogyan és mikor került kapcsolatba vele?

FZ: Dátumokat ne kérdezzen. Az egyik koncertjén találkoztam vele a Santa Cecilia Akadémián. Később a Teatro Eliseóban dolgoztunk együtt, ahol én Visconti mellett kezdtem prózai darabokat rendezni. Két előadásomhoz írt kísérőzenét, a Nem félünk a farkastólhoz és egy olasz darabhoz, aminek már nem emlékszem a címére. Spoletóban, a művészeti fesztiválon színre vittem egy két énekhangra és zenekarra írt mikrooperáját. Olaszországon kívül kevéssé köztudott, hogy Nino valóságos remekműveket alkotott a vígopera műfajában. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a huszadik század Donizettije volt.

MN: Az igazi nagy találkozásaik azért csak a mozihoz kötődnek.

FZ: Shakespeare-hez, a Makrancos hölgyhöz a csodálatos Liz Taylorral és Richard Burtonnel, a Rómeó és Júliához, aminél szebb zenét azóta sem hallottam.

MN: Emberileg szót értettek?

FZ: Kezdetben volt köztünk némi távolságtartás. Amikor már barátok lettünk, bevallotta, hogy tartott tőlem. Azt mondta, ti, toscanaiak, firenzeiek olyan nagyra tartjátok magatokat. Gyakran feljártunk egymáshoz. Amikor a maga szerénységével leült a zongorához, hirtelen más dimenzióba kerültem. "Most mit játszol, Nino?" "Nem tudom" - felelte. "Nem írod le?" "Minden hangjegy itt van a fejemben" - mondta. Nagy fantaszta volt. Valami született jóság, utánozhatatlan könnyedség jellemezte.

MN: Szinte már mindenki elment azok közül, akikhez önt szoros alkotói vagy személyes barátság fűzte: Maria Callas, Luchino Visconti, Liz Taylor...

FZ: Az ellenségek tovább élnek, mint a barátok. Ez régi "szabály". De nem múlik el nap, hogy ne hallgatnám Callast, ne nézne rám a fotókról Luchino. Szép életem volt.

MN: Egyszer azt mondta, film és színház nélkül tudna élni, zene és opera nélkül nem.

FZ: Valóban, az operának köszönhetem az identitásomat. Anyámtól örököltem ezt a rajongást, aki opera-énekesnő volt. Miután meghalt, nevelőszülőkhöz kerültem. A nagybátyám gondoskodott a zenei neveltetésemről. ' vitt el először operába, neki köszönhetem az első operaélményemet Veronában. Radames Egyiptoma keltette fel az érdeklődésemet a nagy mesék, a legendák iránt. Nincs még egy műfaj, amelyik annyira hatna egyidejűleg a szemre, a lélekre, a fülre, az emberi képzeletre. Végigrepít földrészeken, más világba visz, elvarázsol.

MN: A varázslat volt a kulcsszó, amikor pár éve monumentális videoklipet készített Rómáról a Tosca zenéjére, Andrea Bocelli és Monica Bellucci kettősével?

FZ: Negyven éve élek ebben a szeretve gyűlölt városban. Rengeteg barátom, két nevelt fiam van itt. Nekem Róma olyan, mint Puccini Toscája: szép és győzedelmes. Éppen Puccini zenéjét hallgattam a kutyáimmal, amikor hívott a főpolgármester, hogy felkérjen a filmre. És Róma kapcsán kihagyhatatlan volt három gyönyörű mozimítosz, három gyönyörű nő: Az édes élet Anita Ekbergje, A római vakáció Audrey Hepburnje, a Róma nyílt város Anna Magnanija.

MN: Hosszabb lélegzetű filmre már nem vállalkozna?

FZ: Drágám, az én koromban? Betöltöttem a nyolcvannyolcat. Különben is, amit akartam, már elmondtam. Ahhoz, amit manapság filmkészítésnek neveznek, szex és lövöldözés, semmi közöm.

MN: Operákat mégis rendez.

FZ: Többnyire felújításokat. Amíg bírom, csinálom. Ha minden igaz, legközelebb a Rigolettót állítom színpadra Genovában, a Falstaffot és a Traviatát a Római Operában.

MN: Gyakran éri az a vád, hogy olyan remekművekkel a háta mögött, mint a Napfivér, Holdnővér, a Rómeó és Júlia vagy az operatörténet legmonumentálisabb Aida-, Turandot-, A nyugat lánya-előadásai, mi szüksége arra, hogy elkötelezze magát mint a Vatikán tanácsadója vagy Berlusconi barátja?

FZ: Nem én kerestem sem a Vatikán, sem a miniszterelnök barátságát. Bizonyos kérdésekben egyetértek velük. Legalább annyian gyűlölnek, mint amennyien szeretnek ezért. Én hiszek abban, hogy a végén mindannyiunknak számot kell adnunk arról, hogy mivel járultunk hozzá a világhoz.

MN: E hozzájárulás építőköve a Franco Zeffirelli Alapítvány?

FZ: Mindent az alapítványra hagyok, a könyvtáramat, az archívumomat, a filmjeimet, az összes rendezésem fellelhető anyagait. Emellett az alapítvány pályakezdőknek biztosít lehetőségeket az ösztöndíjaival, amik minden szegmensét érintik a mozgóképes és a színpadi munkának a díszlettervezéstől az operatőri munkáig, a rendezéstől a színészképzésig. Amolyan összművészeti központként működne római székhellyel, a világ bármely pontjáról érkező fiatalok részére.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.