A San Diegó-i Sumach "Gonjasufi" Ecks tavalyi, A Sufi and a Killer című bemutatkozó lemezének megjelenése után egy csapásra az elektronikus zenei színtér legkeresettebb előadói között találta magát. Az elgyötört hangú raszta müezzin néhány laptoppal kísért fellépést követően zenekart szervezett maga köré, és turnéra indult, hogy élőben mutassa meg művészetét a világnak. Budapesti koncertjének (április 28., A38 hajó) közönsége alig ismert rá.
*
Magyar Narancs: Meglepted a közönséget ezzel a rockos műsorral. Élőben más arcodat mutatod, mint a lemezen. Mi a célod a színpadon?
Gonjasufi: Kirúgni a ház oldalát, ember, az a célom.
MN: A lemez meditálós hangulatára számítottunk, de a lebegős Lee Perry-ív helyett kemény Bad Brains-es svungot adtatok a számoknak.
G: Mert ez élőben megy, ember. A mese ugyanaz, de most itt vagyunk veletek, itt játszunk a színpadon, és azért jöttünk, hogy kirúgjuk a ház oldalát. Tudod, mi a célom? Az a célom, hogy elkapjam a közönséget, felrepítsem a magasba, aztán levessem magam vele a mélybe. És utána újra fel. Mindent meg akarok mutatni magamból. Nem csak a puha, simogató Gonjasufit, de a kemény Gonjasufit is, a vadat, az őrültet. És mindazt, ami a kettő között van. Ez nem egy reggae-buli. Ez nem egy hiphopbuli. Ez nem egy rockbuli. Ez mindegyik egyszerre. A lemezen is van sokféle érzés, de az alaphangulat merengős, szállós. Élőben viszont itt vannak velem az arcok, és azért jöttünk, hogy odategyük magukat, és felrobbantsuk a színpadot.
MN: A lemez hangzását meghatározó hatvanas-hetvenes évekbeli török zenéket alig hallani a koncerten, szinte mindent élőben játszotok, és a számok sokszor csak a szöveg alapján azonosíthatók.
G: Figyelj, a lemezt felejtsd most el. Az egy másik világ. Amikor elkezdtünk az A Sufi and a Killeren dolgozni, kaptam egy csomó anyagot Flying Lotustól, Mainframe-től és Gaslamp Killertől, aki a legfontosabb alkotótársam volt. Nem voltak zenészeim, azokra az alapokra énekeltem. Sokféle hangulat keveredett azokban a zenékben, de igyekeztem egy olyan spirituális, pszichedelikus keleti lebegést megvalósítani, ami a szellemiségemet a leginkább tükrözi.
MN: Egyik társad a koncert előtt vaskos fűfáklyával szentelte fel a mikrofont. 't később mint a szellemért felelőst mutattad be.
G: Nekem a szellem a legfontosabb. A lényeg. A spiritualitás irányít. Az iszlámtól, a hinduizmustól és a Krisna-tudattól egyaránt sokat kaptam. Jógát oktatok, a jóga minden tekintetben megváltoztatott. Aki lát engem a színpadon őrült dervisként futkosni, talán el sem hiszi, hogy végtelenül nyugodt, csendes ember vagyok. Befelé figyelek. A színpadon mikrofonokat török, de az egy másik énem. Iszonyú erőfeszítésembe kerül, hogy ezeket az energiákat mozgósítsam a színpadon. De meg akarom mutatni, hogy ez is bennem van. Az élet sokféle, és én el akarom mondani, hogy milyen, amikor vidám, milyen, amikor szomorú, vagy amikor vad és kegyetlen. Telefüstöljük a termet, de tudod, mit mondok, nem az számít. Lehet, hogy napokig nem alszom, rá se bírok nézni a pipára, színjózan vagyok, a gondolataim tiszták, de a szellemiség ugyanaz. Máskor kipihent vagyok, jólesik füstölni, egész nap pöfékelek, és ugyanott járok akkor is. Ugyanaz jön belőlem. Nincs szabály, lehet tisztán vagy füstösen, a lényeg az üzenetben van, és az üzenet ugyanaz.
MN: A zenekarvezető szerepe új neked. Hogy tetszik?
G: Ez az én terepem. Sok meló, de mindig erre vágytam. Itt vagyok Európában, elhoztam az arcokat magammal, hogy megmutassuk, mit tudunk. Mindennap másik város, és mi felmegyünk a színpadra, és odapörkölünk. Ezek a legjobb arcok. Otthon gyűjtöttem őket magam köré, régi és új barátok, kiváló zenészek. 'rültek, mint én. A lemezt mintákból raktam össze, de mindig is zenekart képzeltem magam köré. Úgy az igazi. Ez egy torpedó, amiben én vagyok a robbanófej, de a többiek nélkül sehová se jutnék. 'k a lényeg, én csak a piros pont vagyok a kúp hegyén. Úgy érzem, hogy velük képes vagyok megvalósítani minden elképzelésemet. Tudom, hogy sokan szeretik a lemezemet, de én nem akarom koncerten a lemezt játszani. Azt meg lehet hallgatni otthon. Nem Erkin Koray-vel vagy Cem Karacával játszom, nem is lenne tisztességes az ő dalaikat játszani. Gaslamp fanatikusa ezeknek a régi pszichedelikus zenéknek, és amikor először mutatta nekem a mintákat, elájultam. Csodálatos zenék. De ez egy új zenekar, nem akarjuk a lemezen szereplő hangzásokat utánozni a színpadon. Magunkat akarjuk adni. Egy-két számban hallhattad a lemezen szereplő alapokat, de egyébként mindent más felfogásban játszunk. Meg akarom lepni a közönséget. Rá akarok ijeszteni. Nem fogjuk kétszer ugyanazt a műsort adni. Minden koncert más lesz. Ez volt az első napunk a turnén. Öt hétig nyomjuk Európában, egyre jobbak leszünk, és nem lesz két egyforma koncertünk.
MN: A második lemezt ezzel a zenekarral képzeled el?
G: Csakis ezzel. Már készítettünk felvételeket, és működik a dolog. Azt akarom, hogy lemezen is a koncertek hangulatát adjuk vissza, hogy robbanjanak az energiák.
MN: Rengeteg hangzás keveredik a zenédben, reggae, dub, pszichedélia, garázsrock, hiphop, triphop, afrikai és ázsiai zenék. Ha egyetlen hősödet kellene megnevezned, azt, akit a legjobban tisztelsz, kit mondanál?
G: Két hősöm van. Az egyik az apám, mert nélküle nem ez lennék. A másik pedig a fiam, mert ő a jövőm.
