"A kúp hegyén" - Gonjasufi

  • Kovács Marcell
  • 2011. május 12.

Film

A San Diegó-i Sumach "Gonjasufi" Ecks tavalyi, A Sufi and a Killer című bemutatkozó lemezének megjelenése után egy csapásra az elektronikus zenei színtér legkeresettebb előadói között találta magát. Az elgyötört hangú raszta müezzin néhány laptoppal kísért fellépést követően zenekart szervezett maga köré, és turnéra indult, hogy élőben mutassa meg művészetét a világnak. Budapesti koncertjének (április 28., A38 hajó) közönsége alig ismert rá.

A San Diegó-i Sumach "Gonjasufi" Ecks tavalyi, A Sufi and a Killer című bemutatkozó lemezének megjelenése után egy csapásra az elektronikus zenei színtér legkeresettebb előadói között találta magát. Az elgyötört hangú raszta müezzin néhány laptoppal kísért fellépést követően zenekart szervezett maga köré, és turnéra indult, hogy élőben mutassa meg művészetét a világnak. Budapesti koncertjének (április 28., A38 hajó) közönsége alig ismert rá.

*

Magyar Narancs: Meglepted a közönséget ezzel a rockos műsorral. Élőben más arcodat mutatod, mint a lemezen. Mi a célod a színpadon?

Gonjasufi: Kirúgni a ház oldalát, ember, az a célom.

MN: A lemez meditálós hangulatára számítottunk, de a lebegős Lee Perry-ív helyett kemény Bad Brains-es svungot adtatok a számoknak.

G: Mert ez élőben megy, ember. A mese ugyanaz, de most itt vagyunk veletek, itt játszunk a színpadon, és azért jöttünk, hogy kirúgjuk a ház oldalát. Tudod, mi a célom? Az a célom, hogy elkapjam a közönséget, felrepítsem a magasba, aztán levessem magam vele a mélybe. És utána újra fel. Mindent meg akarok mutatni magamból. Nem csak a puha, simogató Gonjasufit, de a kemény Gonjasufit is, a vadat, az őrültet. És mindazt, ami a kettő között van. Ez nem egy reggae-buli. Ez nem egy hiphopbuli. Ez nem egy rockbuli. Ez mindegyik egyszerre. A lemezen is van sokféle érzés, de az alaphangulat merengős, szállós. Élőben viszont itt vannak velem az arcok, és azért jöttünk, hogy odategyük magukat, és felrobbantsuk a színpadot.

MN: A lemez hangzását meghatározó hatvanas-hetvenes évekbeli török zenéket alig hallani a koncerten, szinte mindent élőben játszotok, és a számok sokszor csak a szöveg alapján azonosíthatók.

G: Figyelj, a lemezt felejtsd most el. Az egy másik világ. Amikor elkezdtünk az A Sufi and a Killeren dolgozni, kaptam egy csomó anyagot Flying Lotustól, Mainframe-től és Gaslamp Killertől, aki a legfontosabb alkotótársam volt. Nem voltak zenészeim, azokra az alapokra énekeltem. Sokféle hangulat keveredett azokban a zenékben, de igyekeztem egy olyan spirituális, pszichedelikus keleti lebegést megvalósítani, ami a szellemiségemet a leginkább tükrözi.

MN: Egyik társad a koncert előtt vaskos fűfáklyával szentelte fel a mikrofont. 't később mint a szellemért felelőst mutattad be.

G: Nekem a szellem a legfontosabb. A lényeg. A spiritualitás irányít. Az iszlámtól, a hinduizmustól és a Krisna-tudattól egyaránt sokat kaptam. Jógát oktatok, a jóga minden tekintetben megváltoztatott. Aki lát engem a színpadon őrült dervisként futkosni, talán el sem hiszi, hogy végtelenül nyugodt, csendes ember vagyok. Befelé figyelek. A színpadon mikrofonokat török, de az egy másik énem. Iszonyú erőfeszítésembe kerül, hogy ezeket az energiákat mozgósítsam a színpadon. De meg akarom mutatni, hogy ez is bennem van. Az élet sokféle, és én el akarom mondani, hogy milyen, amikor vidám, milyen, amikor szomorú, vagy amikor vad és kegyetlen. Telefüstöljük a termet, de tudod, mit mondok, nem az számít. Lehet, hogy napokig nem alszom, rá se bírok nézni a pipára, színjózan vagyok, a gondolataim tiszták, de a szellemiség ugyanaz. Máskor kipihent vagyok, jólesik füstölni, egész nap pöfékelek, és ugyanott járok akkor is. Ugyanaz jön belőlem. Nincs szabály, lehet tisztán vagy füstösen, a lényeg az üzenetben van, és az üzenet ugyanaz.

MN: A zenekarvezető szerepe új neked. Hogy tetszik?

G: Ez az én terepem. Sok meló, de mindig erre vágytam. Itt vagyok Európában, elhoztam az arcokat magammal, hogy megmutassuk, mit tudunk. Mindennap másik város, és mi felmegyünk a színpadra, és odapörkölünk. Ezek a legjobb arcok. Otthon gyűjtöttem őket magam köré, régi és új barátok, kiváló zenészek. 'rültek, mint én. A lemezt mintákból raktam össze, de mindig is zenekart képzeltem magam köré. Úgy az igazi. Ez egy torpedó, amiben én vagyok a robbanófej, de a többiek nélkül sehová se jutnék. 'k a lényeg, én csak a piros pont vagyok a kúp hegyén. Úgy érzem, hogy velük képes vagyok megvalósítani minden elképzelésemet. Tudom, hogy sokan szeretik a lemezemet, de én nem akarom koncerten a lemezt játszani. Azt meg lehet hallgatni otthon. Nem Erkin Koray-vel vagy Cem Karacával játszom, nem is lenne tisztességes az ő dalaikat játszani. Gaslamp fanatikusa ezeknek a régi pszichedelikus zenéknek, és amikor először mutatta nekem a mintákat, elájultam. Csodálatos zenék. De ez egy új zenekar, nem akarjuk a lemezen szereplő hangzásokat utánozni a színpadon. Magunkat akarjuk adni. Egy-két számban hallhattad a lemezen szereplő alapokat, de egyébként mindent más felfogásban játszunk. Meg akarom lepni a közönséget. Rá akarok ijeszteni. Nem fogjuk kétszer ugyanazt a műsort adni. Minden koncert más lesz. Ez volt az első napunk a turnén. Öt hétig nyomjuk Európában, egyre jobbak leszünk, és nem lesz két egyforma koncertünk.

MN: A második lemezt ezzel a zenekarral képzeled el?

G: Csakis ezzel. Már készítettünk felvételeket, és működik a dolog. Azt akarom, hogy lemezen is a koncertek hangulatát adjuk vissza, hogy robbanjanak az energiák.

MN: Rengeteg hangzás keveredik a zenédben, reggae, dub, pszichedélia, garázsrock, hiphop, triphop, afrikai és ázsiai zenék. Ha egyetlen hősödet kellene megnevezned, azt, akit a legjobban tisztelsz, kit mondanál?

G: Két hősöm van. Az egyik az apám, mert nélküle nem ez lennék. A másik pedig a fiam, mert ő a jövőm.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.