Esemény

Szakítós

Film

Frappáns szakítások szkeccsformában, szépen sorban. Itt fut a nyuszinak öltözött hősszerelmes, aki a jelmezfétist preferáló barátnő után nyomoz, majd küzd érte reménytelenül, de van klasszikus elválás is szép csendben - az egyik félnél az ultrahangfotó marad, a másiknál a kép alanya. Látunk castingnak álcázott "pá, kis aranyomat" ötletes képi humorral, és már-már a thriller határát súroló erdőszéli jelenetet, amely egy jól elcseszett lánykérést is bemutat. Nemet mondanak bájosan hétköznapi módon, de kényszerből, mert pap lett a másik, vagy mert a célszemély nem tud megválni a testét a kelleténél jobban igénybe vevő hivatásától. Szóval szakítunk reggel, délben és - most épp - este, a moziban.

Ritka dolog akkora tömeget látni egy-egy vetítésen - még ha ingyenes is -, mint amekkora ezúttal zsúfolódott (kétszer egymás után) a Toldi előterébe, majd termébe, ahol csillár híján a hely nélkül maradtak egymás hegyén-hátán lógtak, vagy csak simán körbeülték a széksorokat. A vonzerő tárgyát a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves operatőrosztályának vetítése jelentette. Nyolc kisfilm egy témára, amelyek különlegessége, hogy a diákok nemcsak az operatőri munkáért feleltek, hanem egymást segítve maguk írták, rendezték, sőt helyenként vágták és fényelték is a néhány perces sztorikat. Az ötletes és profi kivitelezésű munkákban pontos karakterek rajzolódtak a búcsúk köré, amelyek a színészi felhozatal közreműködésével (mások mellett: Molnár Gusztáv, Pálmai Anna, Törőcsik Franciska, Tompa Ádám, Borbély Alexandra, Polgár Csaba) viccesek, szomorúak, vagy épp infantilisak, banálisak voltak - meglepő tán, de kábé, mint az életben.

A felhozatal egy kivétellel remeknek bizonyult. A felemelő tapsvihar után most egy kis verbális vállveregetés gyanánt álljon itt az osztálynévsor: Becsey Kristóf, Benkó Tamás, Cador Rida, Domokos Balázs, Gulyás Nándor, Mayer Bernadette, Nagy Zágon, Rónai Domonkos, Szilágyi Fanni, Táborosi András.

Toldi, szeptember 19.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.