Esemény

Szakítós

Film

Frappáns szakítások szkeccsformában, szépen sorban. Itt fut a nyuszinak öltözött hősszerelmes, aki a jelmezfétist preferáló barátnő után nyomoz, majd küzd érte reménytelenül, de van klasszikus elválás is szép csendben - az egyik félnél az ultrahangfotó marad, a másiknál a kép alanya. Látunk castingnak álcázott "pá, kis aranyomat" ötletes képi humorral, és már-már a thriller határát súroló erdőszéli jelenetet, amely egy jól elcseszett lánykérést is bemutat. Nemet mondanak bájosan hétköznapi módon, de kényszerből, mert pap lett a másik, vagy mert a célszemély nem tud megválni a testét a kelleténél jobban igénybe vevő hivatásától. Szóval szakítunk reggel, délben és - most épp - este, a moziban.

Ritka dolog akkora tömeget látni egy-egy vetítésen - még ha ingyenes is -, mint amekkora ezúttal zsúfolódott (kétszer egymás után) a Toldi előterébe, majd termébe, ahol csillár híján a hely nélkül maradtak egymás hegyén-hátán lógtak, vagy csak simán körbeülték a széksorokat. A vonzerő tárgyát a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves operatőrosztályának vetítése jelentette. Nyolc kisfilm egy témára, amelyek különlegessége, hogy a diákok nemcsak az operatőri munkáért feleltek, hanem egymást segítve maguk írták, rendezték, sőt helyenként vágták és fényelték is a néhány perces sztorikat. Az ötletes és profi kivitelezésű munkákban pontos karakterek rajzolódtak a búcsúk köré, amelyek a színészi felhozatal közreműködésével (mások mellett: Molnár Gusztáv, Pálmai Anna, Törőcsik Franciska, Tompa Ádám, Borbély Alexandra, Polgár Csaba) viccesek, szomorúak, vagy épp infantilisak, banálisak voltak - meglepő tán, de kábé, mint az életben.

A felhozatal egy kivétellel remeknek bizonyult. A felemelő tapsvihar után most egy kis verbális vállveregetés gyanánt álljon itt az osztálynévsor: Becsey Kristóf, Benkó Tamás, Cador Rida, Domokos Balázs, Gulyás Nándor, Mayer Bernadette, Nagy Zágon, Rónai Domonkos, Szilágyi Fanni, Táborosi András.

Toldi, szeptember 19.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.