Film

Üss vagy fuss

  • 2012. október 28.

Film

Az egyik párbeszéd a filmben a főhős által bikaerőssé turbózott kocsiról folyik: a főhős szerelme érdeklődik, nem gondolja-e a hős, hogy ha a járgány 700 lóereje és a hozzá tartozó brummogó hang főleg a baltafejű, erőszakosságot sugárzó fellépésű tahók elismerését tudja kivívni, akkor talán a motor büszke ezermestere is kábé ebben a kategóriában van a helyén?

Pont ilyen a film is: valószínűleg csak szerencsétlen és igénytelen alakok tudják élvezni ezerszer látott üldözéses-lövöldözéses fordulatait, s ez az alkotókra sem vet túl jó fényt. Tán az említett párbeszédből is kiérezhető önirónia menti a dolgozatot valamelyest. De nem nagyon. Van ugyan egy-két beszólás, amelyből arra következtethetni, hogy a film létrehozói legszívesebben reflektálnának valahogy a műfaj eltagadhatatlan infantilitására, ám a film humora inkább csikorog, mint csillog (a folyvást visszatérő viccelődés a politikailag korrekt beszéden kifejezetten idétlen), a részletezésre sem érdemes fordulatok alig koherensek, a hozzájuk rendelt színészi játékot két-három gesztus variálgatása képezi, a történetvezetés az iskolaudvar nyolcéves rémei által abszolvált fogócska színvonalán áll.

Illetve dehogy áll: rohan, szalad, száguld, hasít, repeszt. Mert ez itt a lényeg. Tépnek a verdák ezerrel, árkon-bokron, kerítésen-falon át. A néző, ha vevő rá, csorgatja a nyálát, hogy apám, láttad ezt a vasat - aztán a végén hazamegy villamossal.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.