Film

Üss vagy fuss

  • 2012. október 28.

Film

Az egyik párbeszéd a filmben a főhős által bikaerőssé turbózott kocsiról folyik: a főhős szerelme érdeklődik, nem gondolja-e a hős, hogy ha a járgány 700 lóereje és a hozzá tartozó brummogó hang főleg a baltafejű, erőszakosságot sugárzó fellépésű tahók elismerését tudja kivívni, akkor talán a motor büszke ezermestere is kábé ebben a kategóriában van a helyén?

Pont ilyen a film is: valószínűleg csak szerencsétlen és igénytelen alakok tudják élvezni ezerszer látott üldözéses-lövöldözéses fordulatait, s ez az alkotókra sem vet túl jó fényt. Tán az említett párbeszédből is kiérezhető önirónia menti a dolgozatot valamelyest. De nem nagyon. Van ugyan egy-két beszólás, amelyből arra következtethetni, hogy a film létrehozói legszívesebben reflektálnának valahogy a műfaj eltagadhatatlan infantilitására, ám a film humora inkább csikorog, mint csillog (a folyvást visszatérő viccelődés a politikailag korrekt beszéden kifejezetten idétlen), a részletezésre sem érdemes fordulatok alig koherensek, a hozzájuk rendelt színészi játékot két-három gesztus variálgatása képezi, a történetvezetés az iskolaudvar nyolcéves rémei által abszolvált fogócska színvonalán áll.

Illetve dehogy áll: rohan, szalad, száguld, hasít, repeszt. Mert ez itt a lényeg. Tépnek a verdák ezerrel, árkon-bokron, kerítésen-falon át. A néző, ha vevő rá, csorgatja a nyálát, hogy apám, láttad ezt a vasat - aztán a végén hazamegy villamossal.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.