Az egyik párbeszéd a filmben a főhős által bikaerőssé turbózott kocsiról folyik: a főhős szerelme érdeklődik, nem gondolja-e a hős, hogy ha a járgány 700 lóereje és a hozzá tartozó brummogó hang főleg a baltafejű, erőszakosságot sugárzó fellépésű tahók elismerését tudja kivívni, akkor talán a motor büszke ezermestere is kábé ebben a kategóriában van a helyén?
Pont ilyen a film is: valószínűleg csak szerencsétlen és igénytelen alakok tudják élvezni ezerszer látott üldözéses-lövöldözéses fordulatait, s ez az alkotókra sem vet túl jó fényt. Tán az említett párbeszédből is kiérezhető önirónia menti a dolgozatot valamelyest. De nem nagyon. Van ugyan egy-két beszólás, amelyből arra következtethetni, hogy a film létrehozói legszívesebben reflektálnának valahogy a műfaj eltagadhatatlan infantilitására, ám a film humora inkább csikorog, mint csillog (a folyvást visszatérő viccelődés a politikailag korrekt beszéden kifejezetten idétlen), a részletezésre sem érdemes fordulatok alig koherensek, a hozzájuk rendelt színészi játékot két-három gesztus variálgatása képezi, a történetvezetés az iskolaudvar nyolcéves rémei által abszolvált fogócska színvonalán áll.
Illetve dehogy áll: rohan, szalad, száguld, hasít, repeszt. Mert ez itt a lényeg. Tépnek a verdák ezerrel, árkon-bokron, kerítésen-falon át. A néző, ha vevő rá, csorgatja a nyálát, hogy apám, láttad ezt a vasat - aztán a végén hazamegy villamossal.
Forgalmazza a Big Bang Media
