Film

A kaptár - Megtorlás

Film

Mostanában a zombik mintha kezdenének kimenni a divatból. Ez azonban Paul W. S. Andersont nem tántorította el attól, hogy az első két részig megérdemelten kultfilmként emlegetett Kaptár-franchise-t új darabbal bővítse.

A forgatókönyvtől nem várhatunk sokat: Alice (Milla Jovovich) tovább folytatja vég nélkülinek tűnő - és egyre kínosabb - küzdelmét az Umbrella céggel - most éppen egy jég alatti kutatóbázis városszimulátoraiban. Tulajdonképpen ő maga is egy nagy szimulációs játék része - véletlenül sem akarja hát Anderson tagadni vagy feledtetni, hogy honnan is ered az egész sorozat. Mindez érdekes metanarratív játékot engedne meg, ha a rendező megpróbálna javítani valamit a banális párbeszédeken, a széteső történetvezetésen és a kidolgozatlan karaktereken. Egyedül Alice jelleme mutat némi összetettséget, többnyire azonban róla is csak annyit lehet elmondani, hogy még mindig jól mutat kezében a lőfegyver. Anderson ráadásul továbbra is úgy gondolja, hogy a vérengző zombik mellett a másik legjobb nézőfogó elem, ha feleségét ruha helyett furcsa, szalagszerű anyagokban mutogatja laboratóriumi körülmények között. (Úgy tűnik, Az ötödik elem óta ez Jovovich védjegye.) Mindezek mellett azonban az operatőri munka abszolút dicséretet érdemel, izgalmas kameraállások és kidolgozott látványvilág fogad minket - a Resident Evilen felnőtt rajongóknak talán ennyi is elég. A többiek örüljenek, mert nem hiába csinált Anderson a film végéből tízperces trailert - ezután már csak egy utolsó film következik.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.