Animációs film

Szenilla nyomában

Film

A Pixar a Némóval anno oly magasra tette a lécet, hogy a folytatásban nem tudta legyőzni magát. Talán persze nem is akarta, nem volt heroikus a küzdelem: a Szenilla nyomában szépen, kellemesen, bájosan, de nem sok újat mutatva úszkál elődje farvizén. A nagy kaland, a nagy dumák, a lendületes szóviccek és élvezetes mellékszereplők helyett most minden haloványabb kicsit. Most az első film legmegkapóbb mellékalakja, a rövid távú memóriájával bajlódó Szenilla kerül a központba, a hebrencs kék halacskának beugrik egy emlékkép szüleiről, gyorsan el is indul őket megkeresni, s persze ő maga vész el, hogy aztán megtalálhassa önmagát. A nagy út most egy vízi rezervátumba vezet, ami jó lehetőség arra is, hogy környezettudatosságról meg az oktatás fontosságáról legyen szó. Például kiderül, hogy három szíve van egy polipnak, akkor is, ha éppen morgós és élőlénykerülő. Jön tehát a megmentett, cinikus polip, egy vízi­zelig, aki mindenhova beolvad, felveszi a környezete színét és mindenféle egyéb alakot, csak azért, hogy a természetbe esedékes visszahelyezést megúszhassa, és a parkban maradhasson. A többiek felejthető alakok, viszont kapunk sok-sok szép tanulságot családról, elengedésről, sőt a hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő szülők életé­be is bepillanthatunk. Van itt szív, ha nem is három; nyári hűsölésnek tökéletes. A gyerekek szeretik (a szinkron is remek!), még akkor is, ha a felnőttek már látták mindezt egyszer-párszor.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.