Animációs film

Szenilla nyomában

Film

A Pixar a Némóval anno oly magasra tette a lécet, hogy a folytatásban nem tudta legyőzni magát. Talán persze nem is akarta, nem volt heroikus a küzdelem: a Szenilla nyomában szépen, kellemesen, bájosan, de nem sok újat mutatva úszkál elődje farvizén. A nagy kaland, a nagy dumák, a lendületes szóviccek és élvezetes mellékszereplők helyett most minden haloványabb kicsit. Most az első film legmegkapóbb mellékalakja, a rövid távú memóriájával bajlódó Szenilla kerül a központba, a hebrencs kék halacskának beugrik egy emlékkép szüleiről, gyorsan el is indul őket megkeresni, s persze ő maga vész el, hogy aztán megtalálhassa önmagát. A nagy út most egy vízi rezervátumba vezet, ami jó lehetőség arra is, hogy környezettudatosságról meg az oktatás fontosságáról legyen szó. Például kiderül, hogy három szíve van egy polipnak, akkor is, ha éppen morgós és élőlénykerülő. Jön tehát a megmentett, cinikus polip, egy vízi­zelig, aki mindenhova beolvad, felveszi a környezete színét és mindenféle egyéb alakot, csak azért, hogy a természetbe esedékes visszahelyezést megúszhassa, és a parkban maradhasson. A többiek felejthető alakok, viszont kapunk sok-sok szép tanulságot családról, elengedésről, sőt a hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő szülők életé­be is bepillanthatunk. Van itt szív, ha nem is három; nyári hűsölésnek tökéletes. A gyerekek szeretik (a szinkron is remek!), még akkor is, ha a felnőttek már látták mindezt egyszer-párszor.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.