Film

Szerelem a hatodikon

  • - kg -
  • 2012. szeptember 24.

Film

Film és tojás kapcsolatát annál a bacon-and-eggsnél hagytuk el, melyet immár hetek óta Meryl Streep tesz Tommy Lee Jones asztalára egy amerikai romkomban (Amit még mindig tudni akarsz a szexről). De máris kapcsoljuk a 60-as évek párizsi burzsoáziáját, ott ugyanis egészen más a tojások fekvése; a kifinomult nagypolgáriságot makulátlan házikabátban alakító Fabrice Luchini szívéhez a tökéletes lágytojáson keresztül vezet az út.

Pontosabban a már nem egészen lágy, de még nem is kemény tojáson át, melyhez forrástól számítva három és fél perc szükséges. Míg a régi, zsémbes bejárónő mostohán bánt Luchini tojásaival, az új lány már a próbanapján csodát művel, meg is akad a spanyolajkú teremtésen a biggyedt ajkú gazda szeme. A tojással együtt lágyul a férfiszív is, ám míg az nagyban lágyul, a cselédség zajtalan robotol. A munkásosztály a hatodikon lakik; a kicsiny cselédszobákat spanyol lányok, asszonyok lakják, akik hol az eldugult WC-től, hol a soha el nem duguló házmester asszonytól, e Maigret-regényekből jól ismert zsarnoktól szenvednek. Az úr olyan szerelmes lesz, hogy jóléti intézkedésekbe kezd: elhárítja a dugulást, és az osztálykülönbséget is kész átugratni, ha néha fel is horgad benne a burzsoá. Szívtelenség ennyi bűbáj, kellem, paella és Almodóvar-színésznő láttán fanyalogni - biztos a mi hibánk, hogy e kedves, ódon s oly emberi vígjátékból csak valami parfümözött áporodottságot éreztünk. Alighanem Rohmer az oka mindennek, mert míg itt csak elnagyolt díszlet Párizs és a hatvanas évek, addig A Monceau-parki péklányban például maga az eleven valóság.

A Mozinet bemutatója


Figyelmébe ajánljuk