Film

Pénteken konferenciát tartottak a mozgóképkultúra értékeinek megőrzéséről, továbbadásáról. A Francia Intézetben, természetesen. És a remek kezdeményezések is külföldi példák voltak. Természetesen.

Ahányszor készül egy virtigli műfaji film Magyarországon, mindjárt mindenki azon kezd lamentálni, hogy miért nincs több, és amik vannak, azok miért olyanok, amilyenek. Az mindenképpen igaz, hogy a zsánerfilmnek (különösen bizonyos zsánereknek) nincs kiforrott hagyománya a magyar filmkészítésben.

Új filmjében a Good Bye, Lenin! rendezője egy törtető újságíró és egy legendás festőművész keser­édes történetét tálalja fel, mind a művészvilágnak, mind az újságírásnak görbe tükröt állítva. Az Én és Kaminskit már játsszák a mozik. A német rendezőt Berlinben értük el telefonon.

Idén Németország Giulio Ricciarelli A hallgatás labirintusában c. filmjét jelölte az Oscar-díjra, mely az 1963 decembere és 1965 augusztusa közötti frankfurti Auschwitz-per történetét dolgozza fel.

A történet szintjén bűnfilmként megvalósult felnövés- és (vissza)fejlődéstörténet a 2014-ben a legígéretesebb tehetségnek járó Európai Filmdíjjal elismert alkotás.