Film

Szeresd a lúzert!

Ken Loach: Szesztolvajok

  • - borz -
  • 2012. október 25.

Film

Ilyen még nem volt. Ken Loach több műfajban is dolgozott hosszú és dicsőséges pályáján, de ez az első heistfilmje. Erre nem számítottunk. Nemhogy előre, az idős mester korábbi munkái alapján, de közben sem: már jócskán a felénél járunk a Szesztolvajoknak, amikor leesik, hogy akcióvígjátékot látunk, pontosabban arrafelé vesszük az irányt az ismerős kezdetek - glasgow-i alsókutyák viszontagságai realista megjelenítésben - után. Kutya legyek én is, ha Loachnak nem a Misfits (Kívülállók) adta az écát: az ő hősei is a közösségi munkán jönnek össze, amelyre kisebb súlyú bűncselekményekért (közüzem veszélyeztetése ittas állapotban, segély jogosulatlan igénybevétele, kis értékre elkövetett kleptománia és hasonlók) ítélik őket, aztán csoda történik, és kiderül, hogy különleges képességeik vannak. Robbie annyiban kilóg a sorból, hogy ő súlyos testi sértést okozó visszaeső, akinek akár tíz év börtön is kinézne, ha a (kirendelt) védő nem érvelne olyan szívhez szólóan a nehéz gyerekkorával, magatartásának ígéretes javulásával és küszöbönálló apaságával, hogy a jóságos bíró végül megkönyörül rajta.


 

Aki azt hiszi, hogy ez a csoda, az téved. A csodát Harrynek hívják, foglalkozására nézve szociális gondozó, hobbiját tekintve whiskyrajongó, természete szerint angyal. Felkarolja a rábízott boldogtalanokat, és bevezeti őket a passziójába, ami a későbbiekben váratlan következményekkel jár. Szabadidős programként elviszi őket egy történelmi whiskyfőzdébe - több száz van belőlük Skóciában -, ahol velük együtt a néző is megismerkedhet a hagyományos gyártási folyamattal, és megtudjuk, hogy a tölgyfa hordóban esedékes hosszú érlelés során minden évben elpárolog az ital 2 százaléka, s ezt nevezik az angyalok járandóságának (innen a film eredeti címe: The Angels' Share). Legközelebb egy edinburgh-i whiskykóstolóra látogat a kis csapat, ahol Robbie megvillantja született tehetségét a whiskyszakértésre, mellesleg értesülnek egy szenzációról. Előkerült egy ötven éve bezárt lepárlóból származó hordó, amelyet rövidesen árverésre bocsátanak, s minden valószínűség szerint csillagászati összegért fog elkelni, hiszen nemrégiben is 100 ezer fontért vittek el egyetlen palackot.

Innen izgalmas fordulatot vesznek az események, kitérítve a filmet és hőseink sorsát az előre lefektetett vágányról. Megidéződik Ken Loach 1993-as remeke, a Kőzápor, amelynek gyakorlatias, cselekvő morálja olyasmit is megenged, elnéz az alsókutyáknak, amit a törvény tilt és büntet. Szesztolvajaink, ha bűnöztek is, végtére nem okoztak kárt senkinek, minden érintett - eladó és vevő, a titokzatos orosz megbízó és a közvetítője, a kis csapat és a mentora - maximálisan elégedett, hiszen jól, sőt jobban járt, mintha hőseink beavatkozása nélkül, a maga útján ment volna a dolog. Ha mégis kifogást akarnánk emelni, az a nehezen hihető elemeknek szólna, olyasmiknek, hogy Robbie, aki csak a fia születésekor ivott életében először whiskyt (nem ízlett neki), nem válhat egyik napról a másikra szakértővé, vagy hogy a zseniális álruha, a kilt egy vagyonba kerül... de nem akarunk.

Meghajlunk a költői igazságszolgáltatás előtt, amellyel Loach szeretett lúzerei kedvéért egy lélekemelő filmmel helyreüti a világrendet.

A Vertigo Média bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.