Bármennyire közhelyesnek tűnik is ez a parabola, szerencsére Helen Hunt filmje ügyesen túllép rajta, és nem ragad bele az előrevetített giccsbe. Pedig minden elemet megkapunk egy jó kis végigszipogható családi drámához: a kapuzárási pánikkal küszködő, folytonosan szorongó tanárnőt, Aprilt (Helen Hunt) elhagyja a férje, majd egy napra rá meghal szeretett mostohaanyja, egy hétre rá pedig felbukkan a sosem látott igazi szülő. Mindeközben beüt a nagy szerelem - egyik diákja elvált apjának (Colin Firth) képében. April mindeközben retteg, hogy 39 évesen nem lehet gyereke, és megtesz mindent, hogy mégis lehessen. A sorscsapások mellé pedig jöhet egy kis kétkedés Istenben, hitben és bizalomban...
Mindezt azonban a film fondorlatosan szálazza, és jó arányban keveri némi bájos humorral. A karakterek sem esnek sablonhibákba: a szereplők minden nyűgükkel együtt szerethetők. Colin Firth persze nehezen lép ki a szomorú szemű szerelmes rutinjából, de ő ezt csinálja jól, Bette Midler pedig igazi komika: derűt hoz a történetbe, amint megjelenik April show-bizniszben pörgő karakán anyjaként. Helen Huntról kiderül, hogy nemcsak színésznőnek, de rendezőnek is határozottan ügyes: giccstenger helyett így gondolkodtató, kedves és mosolyogtató történetet kapunk arról, hogy mit tanul a kisfiú (és miként áll fel újra), ha hagyják leesni a lépcsőn.
Forgalmazza a Ristretto
