Film

Szex, hazugság, vészhelyzet

  • Békés Bálint
  • 2013. január 6.

Film

A francia mozi középgenerációjának egykor nemzetközileg is jegyzett színművésze (A félelem városa, Mina Tannenbaum, de a Henri és June-ban például Brassa•t adta), a szomorú tekintetű Artus de Penguern második rendezése talányosan kínos darab.

Olyan komédia, amelyen jószerivel elmosolyodni is nehéz. Ha mégis elhúzzuk a szánkat, az inkább köszönhető abbéli feszengésünknek, hogy érezzük az eltervezett poén helyét. A talányos mindebben az, hogy egy-egy ponton azért felmerül, hogy ebből a kásahalomból akár jól funkcionáló gegparádé is születhetett volna, ha de Penguern és csapata nem minden esetben elégszik meg tévedhetetlenül az első jöttment ötlettel.

A dúsgazdag apuka csinos magánklinikáját két fiára, a szoknyapecér Michaelre és a félénk Johnra hagyja, így a konfliktusok sora logikusan a nőügyekből és a klinika tulajdonlásából fakad. A sztori végkimenetele nagyjából a tizedik perc után világos, a lényeg nem is itt keresendő, hanem a szántszándékkal eltúlzott kórházi jelenetek környékén. Ha jól tippelünk, a Grace klinika és társai kigúnyolásáról van itt szó (vegyítve egy kevés brazil szappanopera-paródiával és médiaszatírával) - így keveredhetett a magyar címbe az E. R. emlegetése is. Buszbaleset, infarktus, szülés, sok ármány és még több szerelem: nem túl merész motívumok ezek, ám de Penguern mintha tudatosan dolgozna azon, hogyan rendezze őket minél érdektelenebb formába. De vajon miért? Ahogyan talány az is, hogy egy francia rendező francia színészekkel miért egy angol Kanadában játszódó mesét dirigál.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.