Film

Szex, hazugság, vészhelyzet

  • Békés Bálint
  • 2013. január 6.

Film

A francia mozi középgenerációjának egykor nemzetközileg is jegyzett színművésze (A félelem városa, Mina Tannenbaum, de a Henri és June-ban például Brassa•t adta), a szomorú tekintetű Artus de Penguern második rendezése talányosan kínos darab.

Olyan komédia, amelyen jószerivel elmosolyodni is nehéz. Ha mégis elhúzzuk a szánkat, az inkább köszönhető abbéli feszengésünknek, hogy érezzük az eltervezett poén helyét. A talányos mindebben az, hogy egy-egy ponton azért felmerül, hogy ebből a kásahalomból akár jól funkcionáló gegparádé is születhetett volna, ha de Penguern és csapata nem minden esetben elégszik meg tévedhetetlenül az első jöttment ötlettel.

A dúsgazdag apuka csinos magánklinikáját két fiára, a szoknyapecér Michaelre és a félénk Johnra hagyja, így a konfliktusok sora logikusan a nőügyekből és a klinika tulajdonlásából fakad. A sztori végkimenetele nagyjából a tizedik perc után világos, a lényeg nem is itt keresendő, hanem a szántszándékkal eltúlzott kórházi jelenetek környékén. Ha jól tippelünk, a Grace klinika és társai kigúnyolásáról van itt szó (vegyítve egy kevés brazil szappanopera-paródiával és médiaszatírával) - így keveredhetett a magyar címbe az E. R. emlegetése is. Buszbaleset, infarktus, szülés, sok ármány és még több szerelem: nem túl merész motívumok ezek, ám de Penguern mintha tudatosan dolgozna azon, hogyan rendezze őket minél érdektelenebb formába. De vajon miért? Ahogyan talány az is, hogy egy francia rendező francia színészekkel miért egy angol Kanadában játszódó mesét dirigál.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.