Olyan komédia, amelyen jószerivel elmosolyodni is nehéz. Ha mégis elhúzzuk a szánkat, az inkább köszönhető abbéli feszengésünknek, hogy érezzük az eltervezett poén helyét. A talányos mindebben az, hogy egy-egy ponton azért felmerül, hogy ebből a kásahalomból akár jól funkcionáló gegparádé is születhetett volna, ha de Penguern és csapata nem minden esetben elégszik meg tévedhetetlenül az első jöttment ötlettel.
A dúsgazdag apuka csinos magánklinikáját két fiára, a szoknyapecér Michaelre és a félénk Johnra hagyja, így a konfliktusok sora logikusan a nőügyekből és a klinika tulajdonlásából fakad. A sztori végkimenetele nagyjából a tizedik perc után világos, a lényeg nem is itt keresendő, hanem a szántszándékkal eltúlzott kórházi jelenetek környékén. Ha jól tippelünk, a Grace klinika és társai kigúnyolásáról van itt szó (vegyítve egy kevés brazil szappanopera-paródiával és médiaszatírával) - így keveredhetett a magyar címbe az E. R. emlegetése is. Buszbaleset, infarktus, szülés, sok ármány és még több szerelem: nem túl merész motívumok ezek, ám de Penguern mintha tudatosan dolgozna azon, hogyan rendezze őket minél érdektelenebb formába. De vajon miért? Ahogyan talány az is, hogy egy francia rendező francia színészekkel miért egy angol Kanadában játszódó mesét dirigál.
Forgalmazza az ADS Service
