Az esetről animációs dokumentumfilmet rendezett, amely szenvtelenül és fémes hidegséggel megy végig Crulic életútján a nehéz gyerekkortól a börtönig, a cellától a kórházig, a bíróságtól a hullaházig. A férfi története szinte felfoghatatlan: "csak" egy pénztárcalopással vádolták meg, ami egy olyan napon történt, amikor bizonyítottan az országban sem volt - mégis hónapokig kellett börtönben ülnie, az ügy felelőseinek teljes érdektelensége, rosszabb esetben cinizmusa mellett.
Az animáció tökéletes forma a történet elmondásához - legalábbis Damian kezében biztosan az. Amennyire lineárisan és a meglepetések puszta lehetősége nélkül halad a történet (a film Crulic holtteste mellől indul, optimizmusnak innentől nincs helye), annyira sokoldalú a szó minden értelmében a képi világ: az összes létező animációs technika keveredik itt megkapó könnyedséggel és leleménnyel, s egy-egy képen belül is többféle kreatív megoldás tartja fenn folyamatosan a figyelmet. A film hol szarkazmussal, máshol tárgyilagossággal, végül pedig költőien beszél a tragédiába illő sorsról.
A dokumentarizmus és a mondanivaló azonban konfliktusba kerül: a történtek tárgyszerű követése mellett nincs szó semmiféle elemelésről, ugyanakkor Damian nem járja körül kellő alapossággal a tényeket, s a filmvégi, egy-két percnyi híradós riportok kivételével semmit nem ágyaz kontextusba, vagy próbál más szemszögből megmutatni - ami azért elég zavaró.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
