Szintén Affleck - Ben Affleck: Hideg nyomon (Film)

Film

Szeretjük a külvárosokat, itt lehet csak igazán a hely szellemére vadászni. Lehet azt úgy is, ahogy hazánkfia, Trauner Sándor tette: nála aztán minden mű volt, az amerikai irodabelsőtől a francia kikötővárosig, mégis így volt az igazi, e kimondott műviség csak ráerősített a mese valóságára. De lehet úgy is, hogy minden házfal igazi, ott állt már akkor is, amikor a kamerák még messze jártak, csak úgy nem lehet, hogy a rendezőasszisztens oldalba löki a hely szellemét, és int, hogy tessék már valamit produkálni, mert dologidő van. A tereket be kell törni, a szellemet elő kell csalni, szíre-szóra az nem jön elő, hát majd épp a Géza gyereknek, Ben Geza Afflecknek fog jönni - ezt azért senki sem gondolhatta komolyan. De Ben ment, és meg sem állt Boston-külsőig, hogy ott, az erezett aszfalton, a foghíjas homie-k között rendezőként tegye jóvá színészi botlásait. És lám, éppen ettől szép ez az ipar, hogy itt nincsenek lezsírozott helyek, mert pénzt, paripát lehet intézni, na de jó filmet?! Szemléltetésül itt van Affleck, ez a színészként nem sokat mutató, szerepválasztásaiban meg kifejezetten ostoba hollywoodi lakos, aki olyan érzéssel mozgatja krimijének szereplőit a bostoni bozótosban, mintha gyerekkori jó pajtása lenne a hely szellemének. Affleck belakja a vidéket, közben pedig nem mutogat, nem megy le kuriózumvadászba. De ez még semmi, mert egy tréningruhás vinyogára, egy köszönöm-hogy-élek gyerekemberre bízza a nyomozást, aki - hogy mik vannak! -, szintén egy Affleck. Nepotizmus? Mit bánjuk, amikor kérdéses öcs a hely okosan megszólított szellemével karöltve, elviszi a filmet, talán éppen azzal, hogy annyira nem krimibe való alkat. Gyerekképe, kívülállósága éppúgy a helyén van, mint a krimin kívül szinte minden ebben a krimiben. Nem mintha ez újdonság lenne, Denis Lehane írásainak mindig is inkább az aprólékos tájleírás és nem a hogyan és miért volt az erőssége. A Hideg nyomon is Lehane műve: egy eltűnt csecsemő utáni nyomozás, amelybe az óvodás fizimiskájú magánnyomi is bekapcsolódik. A hivatásosok persze nem nagyon csípik, mi-van-öcsizik, ahol csak érik. Mindeközben egyre több nappaliban, nappal is sötét kocsmalyukban és egyéb, látványosan lepukkant helyen fordulunk meg, hátha mégsem úgy történt minden, ahogy azt a zaklatott anya állítja. Szó se róla, tényleg nem úgy történt, és ezt a végére a rendőri erők díszei, Morgan Freeman és Ed Harris is belátják, akiknek jóformán meg sem kell szólalniuk, homlokukra van írva az egész zsáner. A fiatalabb Affleck nemcsak a hely szellemével jön ki remekül, de bölcsen hagyja, hadd játsszák csak le a nagyok, attól csak jobb lesz neki, és tényleg. És ha már a nagyoknál tartunk, hát persze hogy Eastwoodért kell szalasztani, aki ugyanezeken a telkeken mozgott, és ugyancsak Lehane-t adaptálta A titokzatos folyóban. Jelentős mű volt az, biankóra osztották benne az Oscart valamennyi színésznek, akik már a közepén meghajoltak és köszönték mindenkinek. Affleck filmjének másik nagy erénye, hogy színészei megvárják a függönyt, és csak akkor köszönik a megtisztelő figyelmet.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.