Film

Tarzan legendája

Film

Viszonylag ritkán fordul elő a filmművészetben, hogy a belgák a gonoszok, de David Yates most tett egy kis lépést erre. A Tarzan legendájában a Kongói Szabadállamot II. Lipót parancsára módszeresen kifosztó, az őslakosokat sanyargató és a közigazgatást szándékosan leépítő belgák a rosszfiúk.

Yates felfedezett néhány izgalmas szempontot a Tarzan-alapanyagban, így filmje ugyan nem szokványos adaptáció, de sajna mégsem jó, sőt helyenként kimondottan buta. Egyrészt felleli a Tarzan-filmekben eddig negligált gyarmatbirodalmi szálat és annak kritikáját (tekintve, hogy a vadember eddig inkább a dölyfös kolonialista világkép szimbóluma volt). Másrészt viszont naiv jó szándékában beleragad a nemes barbár sztereotípiába, és filmjében Afrika bájos, egyszerű gyermekeit még mindig a fehér ember pátyolgatja.

Elszakadva a megszokott szerkezettől (Tarzan a vadonból belép a civilizációba) visszafelé meséli el a történetet (Tarzan a civilizációból visszatér a vadonba), az unásig ismert alaptörténetet pedig jó ritmus­érzékkel beillesztett flashba­ckek­ben meséli újra. Ám áldozatul esik (megint csak naivitásból) a Tarzan-sztorikban bőven mért primitivizmusnak: az európai civilizáció dekadens és elpuhult, bezzeg a vadak romlatlanok és szép a testük. A teste éppenséggel Alexander Skars­gård­nak is szép, ebben pedig ki is merülnek színészi feladatai. A film igazi mélypontjai mégis a giccses lassításokkal terhelt össze­csapások a gorillák és Tarzan között. CGI-állatokat még mindig nem tudnak rendesen csinálni, de kapunk egy új szuperhőst a másik száz mellé.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.