tévéSmaci

A kiskacsa almái

  • tévésmaci
  • 2014. december 14.

Film

Amikor Sztupa és Troché szembesültek majomőseik tagadhatatlan létezésével, nem küldtek üdvözlő táviratot Darwinnak vagy senkinek sem. Nem röhögtek hangosan, de nem is voltak szomorúak, csak úgy tudatosult bennük, míg figyelmük az élet hétköznapi, apró dolgainál időzött.

Kisvártatva persze nagyon is harsányan tört ki belőlük a derű, jellem­zően akkor, amikor a helyzet odáig fajult, mintha két-két termetes majom cipelt volna elébük egy-egy hatalmas tükröt, hogy nézzétek meg magatokat, szamarak, akarom mondani, majmok. Természetesen ilyesmiről szó sem volt, hiszen a majmok nem cipelnek magukkal tükröket, pláne nehezebbeket nem; sőt az igazat megvallva, a ruházkodás már-már rigid elutasítása majomrészről gyakorlatilag a zsebtükrök rendeltetés-szerű használatát is lehetetlenné ­teszi – nemcsak napjainkban, hanem már akkor is így volt ez, amikor Sztupával és Trochéval a nagy felismerés megesett: naptár szerint a hetvenes évek végén. Nevezettek akkoriban a GYSEV-nél, közönséges nevén a „gyesevnél”, miszerint a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasúton teljesítettek szolgálatot, mert hisz’ Sztupa és Troché élete egy folytonos szolgálat, az cáfolhatatlan. A huszadik század hetvenes éveinek végén Magyarországról nyugatra mászkálni már nem volt éppen teljességgel lehetetlen, de mindennapi rendszerességgel azért elég nagy szónak számított, lehetett ezt-azt hozni például; éledezni kezdett akkoriban a magánexport, meg hasonlók. Ha volt az embernek valami pénzmagja, lehetett úgynevezett nyugati cuccokat vételezni, hisz’ a mindennapos mozgásnak hála, nem volt semmi ügymeneti gond. Az emlékezés ködéből hirtelen az ajakír ugrik elő, azzal szédítették az itthoni csajokat, de nem az volt az igazán érdekes, hanem a séta a boltig. Ebenfurt a legnagyobb jóindulattal sem a világ közepe, de van egy szép kastélya, annak meg egy szép parkja, már akkor is voltak üzletei, s mindig kicsit jobb volt az idő, mint itthon. Patyolatfehérre vakolt, hosszú és meggyőzően egyszerű állomásépületétől remek séta esett a boltig, s onnan a parkig, ahol még a padok is kényelmesebbek voltak. S amikor Sztupa és Troché kicsomagolták a maguk fürt banánját, tényleg még a nap is kisütött. Egyenként úgy másfél kiló, tömték magukba, halkan sírtak és vinnyogva röhögtek – minden áldott délben. E magatartás persze emberszabású barátainkkal szemben nem volt politikailag korrektnek mondható, de mifelénk a helyes viselkedés pont oly ritka volt, mint a banán, ami Ebenfurtban szinte a fán termett. Tévé.

Pénteken (14-én) délelőtt az HBO Tim Burton Nagy halával húz bele a zavarosba, de aki Albert Finney-t nem szereti, azt csípje meg a fekete kánya. Este kilenctől a Film Mánia elindít egy idei brit sorozatot a kosztümös-királyos szórásból, címe: Az új világ. Csajok, hajrá: A szürke ötven árnyalatába tartó csákesz játszik benne: Jamie Dornan, aki a Hajszában is helytelenkedett. Egy régi kedves emlék, a Foglalkozása: riporter Jackkel este nyolckor a Cinemaxon, s még egy friss kosztümös széria, az AXN nyolc negyvenkor belefog az évad közepin kettéfűrészelt, ám gátlástalanul romantikus Outlanderbe, amiben az a helyzet, hogy a nőci a II. világháború befejeztével nekidől egy sziklának, s hopp, a skót felföldön zúzza már a vadak között pár száz évvel korábban, angol létére. Ármány és szerelem, tájfestészet és szoknyafesztivál, konkrétan az Inverness és vidéke tárgykörben. Tényleg épp csak a Nessie nem kavar benne.

Vasárnap A tehetséges Mr. Ripley intézkedik este kilenctől, bár ha annyira tehetséges lenne, nyilván nem a Universal Channelen tenné. Truffa tán leg­cikibb marhasága, a 451 Fahrenheit megy délután a Cinemaxon, az m1 meg továbbra is éjjel adja Menzelt, jó okkal: a Mesés férfiak kurblival az életmű csúcsaitól elég messze elhelyezkedő kísérlet. A nap hőse viszont, mint mindig, a jó Phil Davis, aki ezúttal a Dunán véteti észre magát este kilenc után valami Még egy év c. 2010-es izében.

Kedden ugyanekkor, ugyanitt Paul Newman rázza a bokrot, ha értik, mire gondolok. Csak semmi tévé!

Figyelmébe ajánljuk