Épp múlni látszott az éjszaka, a csillagok le-lehunyták a szemüket, s a környező hegyek mindegyikére csipás szemű lidércek ültek, mert ilyen csodát még ők sem láttak, pedig mesélhetnének ezt-azt nyilván, ha valaki a régi dolgokról kérdezgetné őket. A keleti lidérc fönn lógázta a lábát a Badacsony tetején, a nyugati Csobáncról integetett, a vaslidérc megszállta a Tátikát, a sárlidérc a Szent György-hegyről köpött egy hegyeset, egészen a tóig. Ült valaki a Somlón is, de olyan messze volt, hogy szabad szemmel alig is láttuk. Ómafa még azt is észrevette, hogy fátyolos lidérc a boglári kilátó gömbjére ereszkedett le. Bámulták a Balatont, mintha valami aréna lenne, ahol a tisztelt küzdő felek hamarosan összecsapnak, s kő kövön nem marad, felszántják még a császár udvarát is, abban hiba nem lesz. Holnapra virágba, kalászba borul a most még ezüstösen mélázó víztükör. Nem időre megy, de az utolsó hantig, az utolsó csöpp vízig, az utolsó marok iszapig, az utolsó kifordított hínárig, morogta Sztupa. Sok a beszéd, gyia, dörögte Troché a lovak fara mellől. S nekivágtak, a lovak egyből vágtába kapták, de Troché addig ügyeskedett, míg két lábát megvetette az eke szarván, hogy minél mélyebben vágjon a vas a vízbe, így haladtak. Sztupa ökrei máshogy ismerték a dörgést, máshogy fogtak hozzá, de nem volt olyan lidérc körbe a hegyeken, aki elhamarkodottan úgy hitte volna, hogy lemaradnak, ne adj' isten dolgavégezetlen távoznak, mikor kivirul végre a fáradt reggel. Ne szépítsük, Troché úgy nézett ki, mint egy elszabadult, őrült vízisíző, Sztupa meg úgy, mint az öreg komp, aki eltévesztette a járást, és hosszában halad.
Pénteken (18-án) este kilenc után a Duna tévé adja A Kennedy család című sorozatot, ami persze már megjárta a nemzeti főadót, de sokan szeretik a hatalmasok hálószobaügyeiről szőtt képzelgések mozgóképesítését, s valljuk be, mi sem leszünk már balvégű amerikai elnökök. A balvég persze a következő dunai műalkotásban is garantált: A rendőrség megköszöni az egyik kétségtelen alapműve a politikai thriller speciális, olasz alfajának, amiben hamis pedigréjű politikusok, fondor lelkületű államügyészek, korrupt detektívek és jobb sorsra érdemes szajhák vergődnek a nagypapának látszó keresztapák hálójában. Hétkor a hatvanas évek világsztárjai bandákba rendeződve igyekeznek rátenni gondosan manikűrözött kezüket a NATO kis vagyonkájára A nagy balhé c. filmben a Film+-on. Ugyanitt később a Kutyaszorítóban ugyanez, NATO helyett hülye dumákkal. Éjfél után a Film Cafén megmásszuk az Ararát. Ot.
Szombaton klasszikusok és a Mulholland Drive: a ViaSat3-on kilenctől ott A cápa - továbbra is tátott szájjal. A Dunán kicsit később Nem félünk a farkastól, nem bánt az, csak megkóstol. Liz Taylor meg takonyakot kér a magyarizálni készülő Richard Burtontől. A Mulbelga marhaság ezekkel egy időben lesz a Story4-en.
Vasárnap csak éjszaka és csak a legbátrabbak merészkedjenek a tévé elé, mert a tv2-n fél kettőkor nyomott Távol Afrikától ugyan színes és hangulatos, de Blixen mégiscsak olvasva lenne igazi. S ha ez igaz, akkor mi a fenét mondjunk Highsmithről? Az egy előtt elkezdett Ripley és a maffiózók pedig még John Malkovichot is beveti, hiába, nem lesz belőle amerikai barát.
Hétfőn megünnepeljük a kommunizmus fő vívmányát, az adásmentes napot.
Kedden a hétfőt.
Szerdán viszont kénytelenek leszünk bekapcsolni a kis dögöt, mert az MGM este tízkor az óraátállításról szóló Szombat este, vasárnap reggel c. angol filmet vetíti. S kérem, ne tévessze meg önöket, hogy szerda van, állítsák át az órájukat és tévéjüket. Némára és sötétre.
