tévésmaci

Csigacseléd

  • tévésmaci
  • 2013. december 21.

Film

Amikor Sztupa és Troché átvágtak a hónok földjén, egy seregnyi akadály állta útjukat, hogy eljussanak végre Nebel váráig. Először is gyalog, voltaképpen lopva kellett haladniuk a szakadatlanul zuhogó esőben. A hónok minden utat szigorúan ellenőriztek, s a szekerekre, lovasokra könyörtelenül lecsaptak. A gyalognépséget békén hagyták, vagy kevésbé vegzálták. Aki gyalog jár, mindig résen van, nem feledkezik bele a haladás mámorába, nem válik gyanútlanná. Felneszel a legkisebb változásra, felkapja a fejét minden ágreccsenésre, különös, addig nem hallott madárhangra.

Persze nem nagyon teremnek madarak a hónok földjén, legfeljebb a hegyi herceg hollói közül elbitangolt vak példányok élnek vadon, amik persze keveredtek már mindenféle kívülről jött szárnyas népséggel, így rendes helyeken elő nem forduló mutációkra itt-ott lehet számítani, de inkább nem nagyon, ezért is gyanús minden váratlan madárhang, füttyöt inkább nem is mondhatunk, károgás, kárálás, krákogás, sikoly. Amikor pedig a kuvik megszólal, jobb azonnal búvóhelyet keresni, mert az csak emberszáj, pontosabban hónajak műve lehet. S akkor bújni kell, ha ember, ha hónember az ember, nincs kivétel. A kíméletlen eső elől a helyiek mindenféle rongyokkal igyekeznek védeni magukat, így az utas is jól teszi, ha követi a példájukat, mert hisz az eső elől alig is véd az efféle holmi, de segít láthatatlanná válni, eltűnni a hón őrség szeme elől. Lassan lehet csak haladni, mely csigatempót csak nehezíti az útközben elengedhetetlenül szükséges táplálék megszerzése is, mert batyut, csomagot nem érdemes magaddal vinned, azzal ugyanúgy felhívod magadra a figyelmet, mint a kocsival, lóval, és még nehezíti is a haladást. Arról szó sem lehet, hogy a hónoktól vásárlás útján szerezz ennivalót, mert nem adnak, azt is drágáért. S ha szerencséd van, az üzletkötés után be is jelentenek, hogy illetéktelenként, rossz szándékkal taposod a hón földet. Az erdőben csak fák, bokrok vannak, vadat az nem terem, patak ott nem csörög. Marad a fosztogatás; a hónok nagyon mélyen alszanak, igaz, soha nem feledkeznek meg álomvigyázókat kiállítani, de azok is nagyon mélyen alszanak. Nos, önök is nagyon mélyen fognak aludni, mert a tévézés következik.

Pénteken (22-én) este fél 10 előtt a ViaSat3 előhozakodik a saját pályáján már elkaszált Park sugárút 666-tal, de mintha a csatorna is minél hamarabb túl akarna esni a szégyenen, egyből lezúznak három részt belőle. Annyi érdekesség mégis lehet cuccban, hogy a Lostból szalajtott főszereplő most épp Jokerre vagy valakire készül a Géza-féle Batmanben. A Film Mánián két western is lesz egymás után, de engem csak a második, a tízkor kezdődő Django érdekel, mert rohadtul odavagyok a funkyért, amit köztudomásúlag Dj Ango tol a legjobban. A makaróniwestern mellé a Film Café is betol egy tipikusan olasz műfajt, a szandálos filmet, hadd versenyezzenek a hatvanas évekből télakoló digók, fél kilenctől A Római Birodalom bukása megy.

Szombaton a Duna Tv bevallja, hogy Alain Delon száznegyvenedik születésnapja alkalmából valakije betört a Francia Intézet hulladéktárolójába és megfújt egy kisebb Delon-csomagot. Kilenctől a Három fölösleges férfi következik.

Vasárnap a ViaSat éjfél előtt folytatja e heti jó szokását, és három részt is letol a Bovaryné brit kiszereléséből, ami viszont összesen három részig tart. Ja, és három óráig is, majd hétfőn lehet aludni, vagy karikás szemmel iskolába menni. Korán fekvők választhatják a magyar filmtörténet egyik óriását, a Szerelmet a Dunán, fél tíztől. Találós kérdés: kinek a filmje ez, ha nem Makké, Darvasé, Törőcsiké vagy Déryé?

Hétfőn megünnepeljük a kommunizmus utolsó bástyáját, az adásszünetet.

Kedden behívjuk Kádárt.

Szerdán, ha már ennyit batmankedtünk, itt az ideje kilenckor a Film+-on A sötét lovagnak. Vele Irina Palm kel versenyre a FEM3-on, vagy A Szakál apja a Philm Ánián.

Csütörtökön a Duna Tv Sára Sándort köszönti, csakhogy a Tüske a köröm alatt-tal. Biztos összevesztek valamin. Önök is vesszenek össze a tévéjükkel!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.