Interjú

A dalai láma sapkája

Miklós Ádám filmrendező

Film

Szerzetesnők három generációjának mindennapjait kutatja egy angol-nepáli-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilm - a Dolma lányai most fut a pesti mozikban; rendezőjét kérdeztük.

Magyar Narancs: Győri fiatalemberként osztrák érettségivel került a skóciai St. Andrews-i Egyetemre. Hogyan csinálta?

Miklós Ádám: Érettségi után tudtam, hogy ha Skóciában szeretnék egyetemre járni, az nem lesz olcsó mulatság, ezért munka után kellett néznem. Egy régi családi barát által kerültem ki Írországba pincérnek, majd vendégház-recepciósnak, babysitternek és végül call center asszisztensnek. Sokat kellett dolgozni, és még többet spórolni, de tíz hónapra rá, hogy kimentem, megvolt az az összeg, ami elindította az egyetemi tanulmányaimat. Egy nyilvános internetkávézóból jelentkeztem két-három skóciai egyetemre, és reméltem, hogy felvesznek. Végül sikerült.

MN: Miből fedezte a költségeit?

MÁ: Mivel minden európai diák tanulmányait állja a skót állam, olyan szerencsés voltam, hogy nem kellett ezért fizetnem, viszont az ottani szállásomhoz és megélhetésemhez munkát kellett vállalnom. Voltam szállodai takarító, egyetemi nyári menedzser és konyhai kisegítő. De minden nehéz időszakban számíthattam a szüleimre.

MN: Mennyire ment könnyen a beilleszkedés a skóciai filmestársaságba?

MÁ: Az első rövidfilmemet beválasztották az ottani Half Cut fesztivál tíz legjobbja közé - igaz, díjat nem hozott, viszont az egyik professzorom, William Brown felfigyelt rám. Jó barátok lettünk.

MN: Hogyan talált rá a buddhista szerzetesnők közösségére Katmanduban?

MÁ: Eredetileg Tibetben akartunk forgatni, le is volt minden egyeztetve a zárdával, ahová mentünk volna. A terv az volt, hogy a kamerát és a többi felszerelést úgy fogjuk becsempészni, hiszen tudtuk, hogy ez a kínai szituáció miatt kockázattal járhat. Viszont négy hónappal az indulás előtt a zárda mégis úgy látta, hogy túl veszélyes lenne nekik és nekünk is, ha ott forgatnánk. Ekkor kezdtünk új helyszínt keresni. S választottuk Katmandut.

MN: Dolma a buddhista mitológiában a végtelen könyörületesség megtestesítője. Ez a legjellemzőbb a női szerzetesek közösségére?

MÁ: Amikor a film címét kitaláltuk, mindenképpen olyanon gondolkoztunk, ami kifejezi a buddhista élettel járó gondolkodást és a nő mivoltukat is. Mivel Dolma női istenség, és nagy szerepet játszik sok buddhista életében, úgy éreztük, hogy az apácák szimbolikusan őt testesítik meg, az ő lányai.

MN: A filmből olyasfajta kép rajzolódik ki, hogy ezek a lányok szinte alig különböznek a világi fiataloktól: mobiltelefont használnak, filmeket néznek, szeretnek szórakozni. Azt mondják, hogy a különbség a karmában rejlik, nem az életszemléletben. Valóban?

MÁ: Embere válogatja. Vannak olyan szókimondó és erős szerzetesnők, mint a film Pemája, de létezik konzervatívabb hozzáállás is. De igaz, a mobiltelefon, a Facebook és a filmek hozzátartoznak az életükhöz. Még a kicsik is ott ülnek a tévé előtt apró szerzetesi ruhájukban minden vasárnap, és nézik az akciófilmeket.

MN: Hangsúlyos motívum, hogy a férfiakat előnyben részesítik Keleten. Ha egy nő kilép a rendből, nehezen fogadják el, ellentétben a férfiakkal.

MÁ: A társadalom szerepét sokszor említették a szerzetesnők annak kapcsán, hogy milyen különbség van köztük és a férfi szerzetesek között. Elmondták, hogy pár évtizeddel ezelőtt, ha egy férfi otthagyta a rendet, az utca embere vagy a családja ezt tudomásul vette, nem vitatta. Viszont ha ugyanezt egy szerzetesnő tette, megvetés lett a része. A volt szerzetesnők el szoktak bújni a világ elől egy szobában, és addig ki sem merészkednek, míg a hajuk megnő. Ha meséltem, hogy kikről forgatunk filmet, sokan nem is tudták, hogy egyáltalán vannak buddhista szerzetesnők.

MN: A dalai láma félórás magánkihallgatáson fogadta a stábot. Hogy zajlott ez a találkozás?

MÁ: Skóciai körútján, a Felföldön fogadott minket. Hihetetlen megtiszteltetés volt, hiszen mindannyian felnéztünk rá, nem feltétlenül mint vallási vezetőre, hanem mint emberre. Arra, amit képvisel a mai világban. Egy előadás előtt várt minket. Amikor megérkeztünk, már a terem másik felében ült. Megszeppenve járultunk elé, de egy kézlegyintéssel jelezte, hogy hagyjuk a hajlongást, és üljünk le. Mind a hatunktól egyenként megkérdezte a nevét, majd rátértünk a filmre és arra, hogy mi motivált minket. Elmondta, hogy ez egy fontos téma, majd konkrét ötleteket adott, mit és hol lehetne még hozzáadni. A beszélgetés végén elment előadást tartani, de mondta, hogy még visszajön, és akkor majd elbúcsúzunk. Miután visszatért, gyorsan átadtuk neki a számára készült Dolma lányai feliratú ellenzős sapkát, amit hamar fel is kapott.

MN: A következő filmjét a tibeti és a nyugati orvoslásnak szenteli. Mit tart lényegi különbségnek a kettő között?

MÁ: A Menla hagyatéka a tibeti rákgyógyászatot vizsgálja, de indirekt módon az egész tibeti gyógyászatot. Az indiai forgatások során sokszor feltettük ezt a kérdést, és a válasz szinte mindig ugyanaz volt. A tibeti gyógyászat a probléma gyökerét keresi, és nem a tüneteket próbálja kezelni. Ahogy az egyik tibeti doktor megfogalmazta: "Ha meg akarod gyógyítani a mérgezett fát, a levelek leszedése nem fog segíteni. A gyökerénél kell kezdened."

Kritikánk a Dolma lányairól a Visszhang rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.