tévésmaci

Frank, a szitakötő

  • tévésmaci
  • 2014. február 23.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak Tatapóval, az hozta embereit is, amiről nem volt szó. De Tatapónál mindig lehetett számítani meglepetésekre, rossz hírű, fura alak volt, aki már első ránézésre is szerteágazó problémák okozójának tűnt. Kezdjük azon, hogy öreg volt, rohadt öreg, egyesek szerint innen is a neve, mert annyira vén, hogy Tata is meg Apó is egyszerre, ebből jön a Tatapó, de ezt inkább nem bolygatta senki. Valóban voltak némi szarkalábak a szeme körül, de az igazi attrakció a sötétszürke szakálla volt, amivel valóságos csodát tett a sűrű nikotinkicsapódás, adott neki valami sárgás csillogást, mintha szándékosan patinázott aranyfüsttel fújták volna be.

Pedig nem is arany volt, hanem ezüst, egészen pontosan cigarettafüst: Tatapó Ezüst Koszuth márkájú, füstszűrőtlen cigarettát szívott, elég sokat. Vékony, celofánbevonatú zöld papirosba csomagolt, úgynevezett puhadobozos bagó, amit még egy arany - némileg persze allegorikus - dohánylevél is díszített, közvetlenül Kossuth Lajos százforintosról ismerős portréja mögött. De akkor miért hívták Koszuthnak, ha Kossuth volt? Fasz tudja. De azért nem volt szép Tatapótól, hogy a találkozóra minden különösebb értesítés nélkül magával hozta két emberét is. Ti is ketten vagytok, mondta flegmán, de rögtön érezte, hogy ez így elég karcsú, így valami udvariasságfélével próbálkozott, akkor gyorsan bemutatom őket, s nem érezzük magunkat annyira feszélyezve. A Tescós Józsi, meg 5 Blog, az a bajuszos. Nem, nem jönnek közelebb és nincs is náluk se magnó, se fegyver. A Józsinál van kábé tizenöt férfiing, újak, Fékon Press, be vannak még csomagolva, de nem engedtem, hogy kivegye a kocsiból, pedig esküdözött, hogy nagyon olcsón adja, 43 és felesek, pont jó lenne nektek is, kicsit bevetetnél belőle, bökött Sztupa felé, aki valamiért még mindig nem szakította félbe, pedig kezdett már felkúszni benne a vezérhangya. Mondom, szinte ingyen, de csak, ha tisztáztunk mindent. Troché sem röhögte el magát a monológ végén, ami ritkaság, de most azért jöttek, hogy vegyenek egy marseille-i ingatlant a pártnak, ami tényleg komoly dolog, még ha az eladó speciel pont a Tatapó is. Na ja, fedett házakat viszonylag ritkán vesz az ember újsághirdetés alapján. Az újságban csak a tévéműsor érdekes.

Pénteken (24-én) este tízkor James Dean lép fel a Dunán. S az hagyján, hogy Jimmy Dean, de még a film is jó, Nicholas Ray a Johnny Guitar utáni évben csinálta a Haragban a világgalt, úgyhogy bátran elmondhatjuk, kijött neki a lépés az ötvenes évek közepén. Ezzel akkoriban nem mindenki volt így, kérdezzék csak a szegény magyarokat. Én persze teszek a művészetre, már negyven perce az Universalon nézem, hogy James Woods és Marty McFly hogyan kötnek csomót a maffiózók pöcsére a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő vásznán, mint egy igazi zsaru és egy Sztanyiszlavszkij-módszertől űzött mozicsillag.

Szombaton sem bír elszakadni a Duna a delejes ötvenes évektől, ebédre lenyomja Az aranykezű férfit, szintén ötvenötből, Frankie boyjal. Este nyolc előtt a Film Mánián Zorro Alain Delonnal, illetve Guido és Maurizio De Angelisszel, milyen? Szomorú, amit csak percekre enyhít nevezettek Zorro is Back c. dalműve. Na, most következik e rovat egyetlen értelme: a Filmbox nevezetű csatorna 23.15-kor adja a Bankrablók című svéd krimit, amiben egy kisebb hadsereg pénzintézeteket rámol ki Stockholm belvárosában. Na, mit szólnak? Nem semmi, ugye? Gamla Stan, meg minden. Ezt nevezem! De nem ez ám a poén, meg nem is a Dala lovacskák. Hanem az, hogy kiszáll a rendőrség, s hopp, ki vezeti a nyomozást? Sofia Helin! Barna hajjal.

Kedden éjjel ugyanez a csatorna, a Filmbox adja 11-től kettőig az Ítéletlovasok című westernt, aminek kétségkívül nagyon hülye magyar címe van, viszont a Texasi krónikákat is jegyző Larry McMurtry regényéből készült, márpedig a Texasi krónikákból a Lonesome Dove alighanem a világ második legjobb westernfilmje, alig orrhosszal a Deadwood mögött. Ám mindettől egy centtel sem lesz kevésbé ciki tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.