tévésmaci

Frank, a szitakötő

  • tévésmaci
  • 2014. február 23.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak Tatapóval, az hozta embereit is, amiről nem volt szó. De Tatapónál mindig lehetett számítani meglepetésekre, rossz hírű, fura alak volt, aki már első ránézésre is szerteágazó problémák okozójának tűnt. Kezdjük azon, hogy öreg volt, rohadt öreg, egyesek szerint innen is a neve, mert annyira vén, hogy Tata is meg Apó is egyszerre, ebből jön a Tatapó, de ezt inkább nem bolygatta senki. Valóban voltak némi szarkalábak a szeme körül, de az igazi attrakció a sötétszürke szakálla volt, amivel valóságos csodát tett a sűrű nikotinkicsapódás, adott neki valami sárgás csillogást, mintha szándékosan patinázott aranyfüsttel fújták volna be.

Pedig nem is arany volt, hanem ezüst, egészen pontosan cigarettafüst: Tatapó Ezüst Koszuth márkájú, füstszűrőtlen cigarettát szívott, elég sokat. Vékony, celofánbevonatú zöld papirosba csomagolt, úgynevezett puhadobozos bagó, amit még egy arany - némileg persze allegorikus - dohánylevél is díszített, közvetlenül Kossuth Lajos százforintosról ismerős portréja mögött. De akkor miért hívták Koszuthnak, ha Kossuth volt? Fasz tudja. De azért nem volt szép Tatapótól, hogy a találkozóra minden különösebb értesítés nélkül magával hozta két emberét is. Ti is ketten vagytok, mondta flegmán, de rögtön érezte, hogy ez így elég karcsú, így valami udvariasságfélével próbálkozott, akkor gyorsan bemutatom őket, s nem érezzük magunkat annyira feszélyezve. A Tescós Józsi, meg 5 Blog, az a bajuszos. Nem, nem jönnek közelebb és nincs is náluk se magnó, se fegyver. A Józsinál van kábé tizenöt férfiing, újak, Fékon Press, be vannak még csomagolva, de nem engedtem, hogy kivegye a kocsiból, pedig esküdözött, hogy nagyon olcsón adja, 43 és felesek, pont jó lenne nektek is, kicsit bevetetnél belőle, bökött Sztupa felé, aki valamiért még mindig nem szakította félbe, pedig kezdett már felkúszni benne a vezérhangya. Mondom, szinte ingyen, de csak, ha tisztáztunk mindent. Troché sem röhögte el magát a monológ végén, ami ritkaság, de most azért jöttek, hogy vegyenek egy marseille-i ingatlant a pártnak, ami tényleg komoly dolog, még ha az eladó speciel pont a Tatapó is. Na ja, fedett házakat viszonylag ritkán vesz az ember újsághirdetés alapján. Az újságban csak a tévéműsor érdekes.

Pénteken (24-én) este tízkor James Dean lép fel a Dunán. S az hagyján, hogy Jimmy Dean, de még a film is jó, Nicholas Ray a Johnny Guitar utáni évben csinálta a Haragban a világgalt, úgyhogy bátran elmondhatjuk, kijött neki a lépés az ötvenes évek közepén. Ezzel akkoriban nem mindenki volt így, kérdezzék csak a szegény magyarokat. Én persze teszek a művészetre, már negyven perce az Universalon nézem, hogy James Woods és Marty McFly hogyan kötnek csomót a maffiózók pöcsére a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő vásznán, mint egy igazi zsaru és egy Sztanyiszlavszkij-módszertől űzött mozicsillag.

Szombaton sem bír elszakadni a Duna a delejes ötvenes évektől, ebédre lenyomja Az aranykezű férfit, szintén ötvenötből, Frankie boyjal. Este nyolc előtt a Film Mánián Zorro Alain Delonnal, illetve Guido és Maurizio De Angelisszel, milyen? Szomorú, amit csak percekre enyhít nevezettek Zorro is Back c. dalműve. Na, most következik e rovat egyetlen értelme: a Filmbox nevezetű csatorna 23.15-kor adja a Bankrablók című svéd krimit, amiben egy kisebb hadsereg pénzintézeteket rámol ki Stockholm belvárosában. Na, mit szólnak? Nem semmi, ugye? Gamla Stan, meg minden. Ezt nevezem! De nem ez ám a poén, meg nem is a Dala lovacskák. Hanem az, hogy kiszáll a rendőrség, s hopp, ki vezeti a nyomozást? Sofia Helin! Barna hajjal.

Kedden éjjel ugyanez a csatorna, a Filmbox adja 11-től kettőig az Ítéletlovasok című westernt, aminek kétségkívül nagyon hülye magyar címe van, viszont a Texasi krónikákat is jegyző Larry McMurtry regényéből készült, márpedig a Texasi krónikákból a Lonesome Dove alighanem a világ második legjobb westernfilmje, alig orrhosszal a Deadwood mögött. Ám mindettől egy centtel sem lesz kevésbé ciki tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.