Ennél sokkal nagyobb ambíciói vannak, olyan nagyok, hogy a megvalósításukhoz a Libanoni keringővel híressé vált Ari Folman eredeti szakmájára, az animációs film készítőire is szükség volt. Meg egy Stanislaw Lem-kisregényre. Folman filmjének első felében még nyoma sincs az animációnak, annál inkább Robin Wrightnak, aki egy híres, de Hollywoodnak túl makacs (túl okos, túl hisztis) színésznőt, Robin Wrightot alakítja, Harvey Keitel pedig az ügynökét. 'k ketten mindent tudnak a bizniszről, de Wright idegesítően tudálékos gyermekei is olyanokat mondanak a vacsoránál, hogy holokausztfilmet csinálni tökre kifizetődő, mert arra adják a díjakat. Meg az olyan filmekre, mint ez is, melyben - szép, új világ - Robint a gaz stúdiófőnök jól beszkenneli, mert ez a jövő, nem a színésznői picsogás. Nos, picsogásból így is van egy egész filmre való, de szerencsére a jövő egyszer csak elkezdődik, és mindenki rajzfilmfigurává változik. A szereplők így is sokat karattyolnak, de a látvány, ahogy az animált Robin ebben a szivárványos, retrofuturisztikus LSD-tripben teszi-veszi magát, az önmagában megér egy mozijegyet. Lem jókat írt, Folman jókat rajzol - ez lehet a film talán egyetlen tanulsága, még ha a készítők ennél mélyebb gondolatokat kívántak is közölni.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány filmje
