De ebbe sajna csúszott némi hiba, mert Sztupa hiába ereszkedett a kényelmes kínai sodronylépcsőn, hiába meresztgette erre is, arra is a szemét, kukszi sötét volt. Emellett rohadt hideg is, de az aligha zavarta a látásban, bár az is meglehet, hogy egy idő után becsukta a szemét, hogy így melegítse vacogó szemgolyóját. Ahogy a költő mondja, leereszté szemöldje sátorát, óván lelkinek tükörit a meghűléstől. Voltaképpen nem elítélendő magatartás, de sötétben kifejezetten hátráltatja a tisztánlátást. Troché sem nézett nagyon semerre, elzúgott, mint forradalmak a farral előre lefele slattyogó Sztupa mellett, csak úgy szikrázott kezében a kötél a jelentős súrlódástól - még szerencse, hogy védőkesztyűt viselt. Nem, a védőkesztyű nem kínai gyártmányú volt, hanem csehszlovák, Krupina városában gyártotta a Csehszlovák-Magyar Barátság Kisszövetkezet, mely nevet az ördög tudja, honnan vették, hiszen Korponának a 20. század második felében, amikor a becses óvókesztyűt gyártották, gyakorlatilag nem voltak magyar lakosai. Trianon előtt sem nagyon, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Trianon előtt Sztupának és Trochénak esze ágában sem volt leereszkedni kötélen a Holdra. S más égitestekre sem, csak vártak és figyeltek, amit nyilván helyesen is tettek, mert rengeteg látnivaló akadt akkoriban. De mi most most vagyunk, és nem akkoriban, így Sztupa és Troché hülyén állnak a Föld ragyás képű kis követőjén, s kezükkel ütemesen csapkodják keresztben a felkarjukat, mert piszok hideg van. Hogy lesz ebből hódítás? Szőke, vörös és ébenfekete lányok, asszonyok, ismeretlen kontinensek, távoli földrészek, idegen nyelvjárások meghódítása. A tévé előtt ilyen nem történhet meg, válassza ön is a televíziót!
Pénteken a nagy hármasok napját rendezik a Duna televízióban, dél körüli kezdéssel, amikor is Molnár Ferenc, Máté Rudolf és Fritz Lang nagy találkozásának lehetünk tanúja a vén ligetben. Délután Az öreg halász találkozik a tengerrel, akik, ugye, csak ketten vannak, bár ha beveszik a nagyhalat is, kilesz a csapat, valójában persze az 1958-as hollywoodi mozimű nagy hármasa a westernmester John Sturges és Hemingway Ernő útmutatásai szerint ügyködő Spencer Tracyvel áll fel. Éjjelre már annyira hármas lesz a hármas, hogy jobb, ha nem is számolunk utána, hisz az 1990-ben készült Éjszakai napban a kifelé mozduló Tavianiak borulnak össze Tolsztoj Oroszlánnal meg Ch. Gainsbourg kisaszszonnyal, akivel jelen sorok szerzője is módfelett elégedett mint művésznővel, keresünk is egy képet mindjárt hozzá, csak előbb megnézzük a tv2-n az 1994-es amerikai Frankensteint.
Szombat este a hóthollywoodi Lovagregényben, amit ugyancsak a tv2 ad, az lesz a jó, hogy tele lesz angol színészekkel, de különösen Rufus Sewell-lel és James Purefoyjal, aki még a Dörner-színház ellen is aláírt, ami demokratikus elköteleződésre vall. Éjjel a ViaSat3-ra befutnak a jókedvű szeneslegények, s megfirkálják a lovit Vágvölgyi B. András 1956-os tematikájú kalandfilmjében, a Kolorádó Kidben. Este kilenc után volt Szibériai borbély is a Dunán, de jobb a békesség, maradjunk inkább a sevillainál. Se villa, se kanál, se tányér, énekelte öregapám.
Vasárnap Clint Eastwood harmadik legjobb westernrendezése a négyből: Fakó lovas a ViaSat3-on. S ha már nótázunk, abba sem hagyjuk: Fakó lovas katonának de jól megyen dolga, eszik, iszik...
Hétfőn november 4-e, bejönnek a ruszkik, és hozzák magukkal az adásszünet kellemes intézményét, úgyhogy egészen a NOSZF-ig, azaz nov. 7-ig ünnepeljünk velük - tévé nélkül. Mert tévézni rossz.
