tévésmaci

Kisfarkas, kisfarkas

  • tévésmaci
  • 2013. december 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché hódítani indultak, kötélen ereszkedtek le a Holdra, pontosabban Troché egy szál, bár kétségkívül vastag kötélen, Sztupa pedig kötélhágcsón, amit persze acélsodronyból fontak ügyes kis kezek a távoli Kína városában. Jó, valamelyik városában. Nem azért, mintha Sztupa kényelmesebb lett volna, mint Troché, vagy nem annyira sportos, hanem azért inkább, mert a hódítást Sztupa vezette, s ereszkedés közben is szemmel kellett tartania az eseményeket.

De ebbe sajna csúszott némi hiba, mert Sztupa hiába ereszkedett a kényelmes kínai sodronylépcsőn, hiába meresztgette erre is, arra is a szemét, kukszi sötét volt. Emellett rohadt hideg is, de az aligha zavarta a látásban, bár az is meglehet, hogy egy idő után becsukta a szemét, hogy így melegítse vacogó szemgolyóját. Ahogy a költő mondja, leereszté szemöldje sátorát, óván lelkinek tükörit a meghűléstől. Voltaképpen nem elítélendő magatartás, de sötétben kifejezetten hátráltatja a tisztánlátást. Troché sem nézett nagyon semerre, elzúgott, mint forradalmak a farral előre lefele slattyogó Sztupa mellett, csak úgy szikrázott kezében a kötél a jelentős súrlódástól - még szerencse, hogy védőkesztyűt viselt. Nem, a védőkesztyű nem kínai gyártmányú volt, hanem csehszlovák, Krupina városában gyártotta a Csehszlovák-Magyar Barátság Kisszövetkezet, mely nevet az ördög tudja, honnan vették, hiszen Korponának a 20. század második felében, amikor a becses óvókesztyűt gyártották, gyakorlatilag nem voltak magyar lakosai. Trianon előtt sem nagyon, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Trianon előtt Sztupának és Trochénak esze ágában sem volt leereszkedni kötélen a Holdra. S más égitestekre sem, csak vártak és figyeltek, amit nyilván helyesen is tettek, mert rengeteg látnivaló akadt akkoriban. De mi most most vagyunk, és nem akkoriban, így Sztupa és Troché hülyén állnak a Föld ragyás képű kis követőjén, s kezükkel ütemesen csapkodják keresztben a felkarjukat, mert piszok hideg van. Hogy lesz ebből hódítás? Szőke, vörös és ébenfekete lányok, asszonyok, ismeretlen kontinensek, távoli földrészek, idegen nyelvjárások meghódítása. A tévé előtt ilyen nem történhet meg, válassza ön is a televíziót!

Pénteken a nagy hármasok napját rendezik a Duna televízióban, dél körüli kezdéssel, amikor is Molnár Ferenc, Máté Rudolf és Fritz Lang nagy találkozásának lehetünk tanúja a vén ligetben. Délután Az öreg halász találkozik a tengerrel, akik, ugye, csak ketten vannak, bár ha beveszik a nagyhalat is, kilesz a csapat, valójában persze az 1958-as hollywoodi mozimű nagy hármasa a westernmester John Sturges és Hemingway Ernő útmutatásai szerint ügyködő Spencer Tracyvel áll fel. Éjjelre már annyira hármas lesz a hármas, hogy jobb, ha nem is számolunk utána, hisz az 1990-ben készült Éjszakai napban a kifelé mozduló Tavianiak borulnak össze Tolsztoj Oroszlánnal meg Ch. Gainsbourg kisaszszonnyal, akivel jelen sorok szerzője is módfelett elégedett mint művésznővel, keresünk is egy képet mindjárt hozzá, csak előbb megnézzük a tv2-n az 1994-es amerikai Frankensteint.

Szombat este a hóthollywoodi Lovagregényben, amit ugyancsak a tv2 ad, az lesz a jó, hogy tele lesz angol színészekkel, de különösen Rufus Sewell-lel és James Purefoyjal, aki még a Dörner-színház ellen is aláírt, ami demokratikus elköteleződésre vall. Éjjel a ViaSat3-ra befutnak a jókedvű szeneslegények, s megfirkálják a lovit Vágvölgyi B. András 1956-os tematikájú kalandfilmjében, a Kolorádó Kidben. Este kilenc után volt Szibériai borbély is a Dunán, de jobb a békesség, maradjunk inkább a sevillainál. Se villa, se kanál, se tányér, énekelte öregapám.

Vasárnap Clint Eastwood harmadik legjobb westernrendezése a négyből: Fakó lovas a ViaSat3-on. S ha már nótázunk, abba sem hagyjuk: Fakó lovas katonának de jól megyen dolga, eszik, iszik...

Hétfőn november 4-e, bejönnek a ruszkik, és hozzák magukkal az adásszünet kellemes intézményét, úgyhogy egészen a NOSZF-ig, azaz nov. 7-ig ünnepeljünk velük - tévé nélkül. Mert tévézni rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.