Film – Verzió 2013

Az imposztor

  • borz
  • 2013. december 1.

Film

Az embernél nincs rejtélyesebb. Rosszul elfojtott bűntudat ide, kognitív disszonancia oda, megmagyarázható-e az a képtelenség, hogy egy texasi család a 13 évesen eltűnt szőke, kék szemű, szívarcú kisfiuk gyanánt elfogad egy 23 éves, fekete hajú és szemű, arab apától született, francia anyanyelvű fiatal férfit?

Az ál-Nicholas is elég cifra eset, de az ő motivációit legalább értjük: hányatott, szeretetlen életét árvaháztól árvaházig szökdösve, vándorolva töltötte szerte Európában, mindig másnak adva ki magát, hogy figyeljenek rá és gondoskodjanak róla. Közben nagykorúvá vált, ami megnehezítette az üzletmenetet, de addigra már hatalmas rutint szerzett az alakoskodásban, megtanult pár nyelvet, kiismerte a gyerekvédelmi intézmények működését és a gyámügyesek észjárását, rájött, mit hisznek el legkönnyebben (gyerekrablás, lelki terror, kínzás, szexuális abúzus). Ám ez mind nem lenne elég, ha a Barclay család nem ölelné kebelére a három év távollét alatt igencsak megemberesedett, erős akcentussal beszélő és megbarnult szemű gyermeket.

Többet nem árulhatok el, Bart Layton ugyanis szabályos doku-thrillert rendezett a hajmeresztő sztoriból, rekonstruált és újrajátszatott jelenetekkel, hajtűkanyarok után váratlan fordulatokkal, a főszereplőknél semmivel sem kevésbé rejtélyes mellékalakokkal, egy élénk fantáziával megáldott, paranoid magánnyomozóval az élen, akinek nyilván lettek volna még bomba ötletei, ha másfél óra múlva szerencsésen véget nem ér a film. A néző meg szédül, a fejét fogja, és nem tudja, sírjon vagy nevessen, mert ez az a határ, ahol tényleg megáll az ész.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."