Film

Vér & veret – Ridley Scott: A jogász

  • - köves -
  • 2013. december 3.

Film

Pedig milyen szépen indult! Ahogy hófehér ágyneműk közt az Arany Glóbuszra jelölt Michael Fassbender verbálisan felizgatja az Oscar-díjas Penélope Cruzt, majd a szavakat tettekre váltva elmerül a színésznő lába közt, az már majdhogynem intim és emberi, vagyis teljességgel szokatlan Ridley Scott csikorgóan gépies világától.

A színészek Cormac McCarthy veretes szövegeit mondják - ez a központozást nem ismerő, vérben fürdő mester első eredeti forgatókönyve -, és ezek a szövegek ágyban, párnák közt, ha nem is a legeredetibbek, elvégre csak egy nyalásról van szó, de nem is lógnak ki az amerikai stúdiórendszer korhatárkereteit feszegető hasonszőrű szóváltások közül.

false

A látottak alapján Scott és McCarthy, ez a két, saját szakmájáról mindent tudó mester bármikor képes lenne egy tökös fehérneműreklámra, és még egy nagyon jó jelenete van a filmnek, amikor úgy nő a feszültség, ahogy azt a  mesterkurzusokon tanítják. Csak hát a köztes tartalom, az olyan, hát, nagy emberekről van szó, ne legyünk sértők: olyan önképzőköri. Alighogy elhagytuk a lepedők enyhet adó fehérségét, Fassbender sietve felkeresi a Bambi-díjas Bruno Ganzot, aki gyémántkereskedőktől szokatlan bőbeszédűséggel és egy heidelbergi filozófiaprofesszor komolyságával tart kiselőadást szépségről és karátokról. Ezt még el lehet könyvelni úri huncutságnak, hadd beszéljen a Ganz, hisz oly jó hallgatni azt a cizellált színészhangját, Scottnak is tetszhetett, meg aztán ki tudja, lehet, hogy az amszterdami gyémántosok valóban így nyomják. De hogy a tex-mex határ két oldalán sötét üzelmeket folytató félvilági alakok, akikhez a Fassbender alakította jogász veszélyesen közel kerül, jóval kevesebbet értekeznek a mohóság természetéről és az élet útelágazásairól, az is ziher. De az is lehet, hogy ebben a fejlevágós, kokaincsempészős, anyaszomorító világban, melybe szerencsétlen jogász oly peckesen és naivan sétál bele, tényleg mindenki egy heidelbergi filozófiaprofesszor, csak a frizurájuk olyan professzoriatlan, mint ahogy azt az Oscar-díjas Javier Bardem és az Arany Glóbusz-díjas Brad Pitt példája is bizonyítja. Ám ebben a valószínűtlen esetben nem a humort nem ismerő Scott, hanem a Monty Python ifjúsági tagozata lett volna az adekvát rendező a feladatra. Irodalmi klasszikust, a Jokert idézve Scott és McCarthy közös bulija olyan, mint amikor egy elmozdíthatatlan tárgy találkozik egy feltartóztathatatlan erővel. Az ilyen találkákat jobb nem a moziban lebonyolítani.

Az InterCom bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.