tévésmaci

Mormotatorta

  • tévésmaci
  • 2014. április 27.

Film

Amikor Sztupa és Troché az utolsó előadás után nekivágtak, dőlt az eső. Zuhogott egész nap, már délután bőrig ázva érkezett a közönség, párálló kabátok, csapzott hajzat, emberszag, mégis öröm volt nézni őket, mert sokkal többen voltak, mint nyáridőben. Mint nyáridőben, mint egy jóval nagyobb településen, az artista pedig megbecsüli ezt, tudja, hogy az a drága jó publikum tartja őt el, a Sigurcello Circusban pedig külön súlyt fektettek rá, hogy az utolsó sátorállító legény, de még a részeges állatgondozó is az eszében tartsa ezt, gyakorlatilag a nap mind a huszonnégy órájában, s lehetőleg azután is. Így aztán még nagyobb volt a döbbenet, amikor az esti műsorra a délutáninál is nagyobb tömegek érkeztek, s itt-ott fel kellett vonni a sátor oldalfalát, hogy mindenki elférjen.

A ronggyá ázott népek ráadásul szerfelett hálás közönségnek is mutatták magukat, teli torokból kacagtak a bohócon, vagy amikor felpergett a dob, s a fénycsóva odavágott a trapézra, úgy elnémultak, mintha az ő életük forogna kockán. Vastaps kísérte a liliputi társulat szinte minden mozdulatát, s hangos éljenzés fogadta a műlovarként előlépő direttorét. De mindent felülmúlt a hatás, amikor Rossuita Perdita kisasszony a manézsba rontott oroszlánjai élén. Nem ereszkedett le védőrács, nem volt zene, csak futottak egy kört hárman. Azt nem lehet elmondani! Sztupa és Troché csak nézték a közönséget, mintha egy kis irigységet éreznének a boldogságuk láttán. Mi ez? Egy nyomorult kis halászfalu, máskor az ilyen helyeken ha tizenöten eljönnek, már egy jó napról beszélünk, volt, ahol meg sem lehetett tartani az előadást, épp az eső miatt, mert mindenki kinn dolgozott a gáton, a végén még az erőművész is a gátőr béresének segített. Itt meg... S épp ez tette gyanússá az egészet, minek örülnek ezek, s hogy lettek ennyien? Így mikor az utolsó néző is hazatakarodott végre, mintha nem is akarózott volna nekik menni, Sztupa és Troché nekivágtak az éjszakai esőnek, hogy mindennek a végére járjanak. Viharkabátot húztak, széles karimájú kalapot nyomtak a fejükbe, s mentek. Mentek végig a gáton, a falu felé. A gátőr házából nem szűrődött ki fény, nem hallatszott kutyaugatás, bár az eső és szél úgy tomboltak, hogy talán az ágyúszót sem lehetett volna meghallani. Ilyen időben tévét néz inkább az ember.

Pénteken (28-án) éjjel negyed tizenkettőre érkezik a huszadik századi romantika királyfija, Jim az egyes csatornára: Ha idegen vagy - A Doors története című amerikai dokumentumfilm okkal tételezhető főhőseként. Volt fél tíztől a Dunán Sörgyári capriccio is, s ebből a százéves az öregapám praxisból kivette részét tíztől a Film Mánia is A tomboló ököllel. A százéves Bruce Lee találkozott a nymburki sörgyár dolgozóival, a fiatalabbaknak autogramokat osztogatott, az öregeknek pedig pofonokat, végül felvételek készültek a brigádnaplóba, találkozunk kétszáz év múlva, írták a képek alá japánul és csehül. Az HBO 22.40-től vetíti a Django elszabadul című filmet, melyben a neves italoamerikai művész, Q. Tarantino kiáll a rabszolgaság eltörléséért.

Vasárnap betiltott illetékeseink kedvenc filmje, Az én XX. századom következik este fél tíz előtt kicsivel a Dunán. Előtte már háromnegyed héttől én néztem Hairt is, hosszú hajú fiatalok énekeltek benne szépen. Tíztől megint jön Bruce, pontosabban megy A sárkány útján, amiről tudjuk, hogy jó szándékkal van kikövezve.

Hétfőn Nick Nolte és Eddie Murphy örök barátságának korai szakaszába enged bepillantást a 48 óra című film a ViaSat3 fél tízes sávjában.

Szerdán olyan filmekkel búcsúzunk erre a hétre kedves nézőinktől, mint a kimódoltság nagymestereinek Égető bizonyíték című munkája, amelyet éjfél után tűz műsorára az RTL Klub, de kerül egy békebeli western is a Dunára, háromnegyed tízkor a Félszemű Jack, amit tudvalevőleg Stanley Kubrick helyett rendezett meg Marlon Brando. Bírtam volna, ha Stanley visszaadja a kölcsönt, és eljátssza Marlon helyett Don Corleone figuráját abban a híres filmben. Mindegy, ha a tévé adná, én azt sem nézném meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.