tévésmaci

Mormotatorta

  • tévésmaci
  • 2014. április 27.

Film

Amikor Sztupa és Troché az utolsó előadás után nekivágtak, dőlt az eső. Zuhogott egész nap, már délután bőrig ázva érkezett a közönség, párálló kabátok, csapzott hajzat, emberszag, mégis öröm volt nézni őket, mert sokkal többen voltak, mint nyáridőben. Mint nyáridőben, mint egy jóval nagyobb településen, az artista pedig megbecsüli ezt, tudja, hogy az a drága jó publikum tartja őt el, a Sigurcello Circusban pedig külön súlyt fektettek rá, hogy az utolsó sátorállító legény, de még a részeges állatgondozó is az eszében tartsa ezt, gyakorlatilag a nap mind a huszonnégy órájában, s lehetőleg azután is. Így aztán még nagyobb volt a döbbenet, amikor az esti műsorra a délutáninál is nagyobb tömegek érkeztek, s itt-ott fel kellett vonni a sátor oldalfalát, hogy mindenki elférjen.

A ronggyá ázott népek ráadásul szerfelett hálás közönségnek is mutatták magukat, teli torokból kacagtak a bohócon, vagy amikor felpergett a dob, s a fénycsóva odavágott a trapézra, úgy elnémultak, mintha az ő életük forogna kockán. Vastaps kísérte a liliputi társulat szinte minden mozdulatát, s hangos éljenzés fogadta a műlovarként előlépő direttorét. De mindent felülmúlt a hatás, amikor Rossuita Perdita kisasszony a manézsba rontott oroszlánjai élén. Nem ereszkedett le védőrács, nem volt zene, csak futottak egy kört hárman. Azt nem lehet elmondani! Sztupa és Troché csak nézték a közönséget, mintha egy kis irigységet éreznének a boldogságuk láttán. Mi ez? Egy nyomorult kis halászfalu, máskor az ilyen helyeken ha tizenöten eljönnek, már egy jó napról beszélünk, volt, ahol meg sem lehetett tartani az előadást, épp az eső miatt, mert mindenki kinn dolgozott a gáton, a végén még az erőművész is a gátőr béresének segített. Itt meg... S épp ez tette gyanússá az egészet, minek örülnek ezek, s hogy lettek ennyien? Így mikor az utolsó néző is hazatakarodott végre, mintha nem is akarózott volna nekik menni, Sztupa és Troché nekivágtak az éjszakai esőnek, hogy mindennek a végére járjanak. Viharkabátot húztak, széles karimájú kalapot nyomtak a fejükbe, s mentek. Mentek végig a gáton, a falu felé. A gátőr házából nem szűrődött ki fény, nem hallatszott kutyaugatás, bár az eső és szél úgy tomboltak, hogy talán az ágyúszót sem lehetett volna meghallani. Ilyen időben tévét néz inkább az ember.

Pénteken (28-án) éjjel negyed tizenkettőre érkezik a huszadik századi romantika királyfija, Jim az egyes csatornára: Ha idegen vagy - A Doors története című amerikai dokumentumfilm okkal tételezhető főhőseként. Volt fél tíztől a Dunán Sörgyári capriccio is, s ebből a százéves az öregapám praxisból kivette részét tíztől a Film Mánia is A tomboló ököllel. A százéves Bruce Lee találkozott a nymburki sörgyár dolgozóival, a fiatalabbaknak autogramokat osztogatott, az öregeknek pedig pofonokat, végül felvételek készültek a brigádnaplóba, találkozunk kétszáz év múlva, írták a képek alá japánul és csehül. Az HBO 22.40-től vetíti a Django elszabadul című filmet, melyben a neves italoamerikai művész, Q. Tarantino kiáll a rabszolgaság eltörléséért.

Vasárnap betiltott illetékeseink kedvenc filmje, Az én XX. századom következik este fél tíz előtt kicsivel a Dunán. Előtte már háromnegyed héttől én néztem Hairt is, hosszú hajú fiatalok énekeltek benne szépen. Tíztől megint jön Bruce, pontosabban megy A sárkány útján, amiről tudjuk, hogy jó szándékkal van kikövezve.

Hétfőn Nick Nolte és Eddie Murphy örök barátságának korai szakaszába enged bepillantást a 48 óra című film a ViaSat3 fél tízes sávjában.

Szerdán olyan filmekkel búcsúzunk erre a hétre kedves nézőinktől, mint a kimódoltság nagymestereinek Égető bizonyíték című munkája, amelyet éjfél után tűz műsorára az RTL Klub, de kerül egy békebeli western is a Dunára, háromnegyed tízkor a Félszemű Jack, amit tudvalevőleg Stanley Kubrick helyett rendezett meg Marlon Brando. Bírtam volna, ha Stanley visszaadja a kölcsönt, és eljátssza Marlon helyett Don Corleone figuráját abban a híres filmben. Mindegy, ha a tévé adná, én azt sem nézném meg.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.