Egyszer húsvétkor abból locsoltam meg a húgomat, tán csak annyi az eltérés, hogy kék volt a pereme, ennek meg piros - de mindezt nem mondhatta el, mert Sztupa már nem figyelt rá. Feltépte az ablakot, s elindult a lavór felé, talán be akarta hozni. Átvágott a réteskerti gesztenyefák fölött, ám egy pillanatra megtorpant, mintha csak most - így, felülről - tűnt volna fel neki, hogy épp virágzanak (ja, május volt, mint most). Gyönyörűek innen, el ne felejtsem megnézni őket lentről, gondolta, és sietve folytatta útját a lavór felé. Az utcáról néhányan észrevették, s kitekert nyakkal bámultak felfelé - kétségkívül nem volt egy hétköznapi látvány. Mikor már két-három lépésnyire volt a lavórtól, hirtelen felülkerekedett a gravitáció, zuhanni kezdett. A lent bámészkodók felsikoltottak, szerencsére a jobbjával még el bírta kapni a lavór - mondtuk: piros - peremét. Egy pillanatra a lavór is megbillent, sőt az is leesni látszott, ám csak épphogy emeletnyit, a harmadiknál megállt, mint egy rossz lift. Sztupa a baljával is megkapaszkodott a szegélyben, s mi tagadás, egy kicsit bután lógott ott. Elengedni nem merte, a harmadik emelet magasságából azért megüti magát az ember a kockaköveken, de azt is érezte, hogy olyan fene sokáig nem bírja a karja sem. Az utcán felgyűlt tömegből azt kiáltotta valaki, hogy tartson ki, hívták már a tűzoltókat. Troché azt üvöltötte egészen kihajolva az ablakon, hogy húzza fel magát, s üljön bele a lavórba, mint gyerekkorában - ez már jobb ötletnek látszott, mint kitartani. Ám ekkor a szemközti fényreklám sávján futni kezdett egy felirat: fordítsd meg a lavórt, s úgy működik majd, mint az ejtőernyő. Még aláírás is volt hozzá: "mafa. Ekkor el kellett jönnünk tévézni.
Szombaton (11-én) este negyed tízkor a Duna Tv ad egy '63-as filmet, az Amerikai fogócskát. A történet éppenséggel nem túl eredeti, az özvegyre pénz helyett csak valami lopott pénz híre marad, s persze bejelentkezik a tulaj, bejelentkeznek a tettestársak, továbbá Cary Grant, Walter Matthau, James Coburn és még George Kennedy is. 'szintén szólva Audrey Hepburnnél én is szívesen bejelentkeztem volna, ám ebben a poétikusan ifjú koromon túl a vasfüggöny is megakadályozott.
Vasárnap kábé ugyanekkor a ViaSat 3 vetíti A bukás - Hitler utolsó napjai című filmet, ami bizonyos források szerint a 21. század legtúlértékeltebb filmjei közé tartozik. Mások szeretik, és sokan úgy tudják, hogy előbb Gyurcsány Ferenc játszotta a főszerepet benne, aztán Orbán Viktor. Pedig a főszerep a lényeg, hogy tudniillik mit játszik korunk elismerten legnagyobb színésze, Bruno Ganz? A bukó diktátort vagy a diadalt szerző színészóriást - az ilyesmit nála sosem lehet tudni. Kilenctől megy a Dunán a Szindbád - na, az tényleg túlértékelt film. Ha lenne mozgóképes Szüret rovat, a hátsó oldalunkon végtelenítve menne Latinovits húsleveses bohóctréfája.
Hétfőn még egy borzasztóan fölülkezelt marhaság a fél tízes sávban: Hetedik a ViaSat3-on. Sajnálom, az úgy gyenge, ahogy van, de ellenőrizzék nyugodtan, mert akkor sem maradnak le A nagy balhéról, amit 3.10-kor ad le a Film+. Hülye időpont, egy közös ismerősünknek például ekkor indul a vonata Yumába. Szoktuk is neki mondani, hogy biztos Yumába szállt a bátorsága.
Szerdán pedig azért térünk vissza a szokott időben a Duna Menzel-sorozatára, mert gyakorlatilag a Hóvirágünnep az egyetlen tisztességes filmje a maestrónak - már ha ez a "hülyék vagyunk, de helyesek, hát szeressetek" egyáltalán komolyan vehető közlemény. Aligha. Éjfél után lesz még egy svéd kémfilm, a Beépített terroristák, s annyi. Abcúg tévé!
