Kétségtelen, hogy van a médiának egyfajta zavarosa: a bulvár és ennek a "komolyabb", fajsúlyosabb orgánumok szélein is mindinkább megkapaszkodó nyúlványai, amelyekből szinte bármit kihalászhat az erre áhítozó vagy éppen véletlenül ide tévedő fogyasztó. A kérdés csak az, hogy mennyire nagy baj ez. Ha például azt olvassuk, hogy egy űrszonda segítségével minden eddiginél élesebb felvételek készültek a Mars felszínéről, aligha omlunk össze, ha egy héttel később arról szerzünk tudomást, hogy bizony, nem is voltak olyan pompásak azok a képek. És az sem rendíti meg a tömegtájékoztatás megbízható voltába vetett hitünket, ha kiderül: X.-ről tévesen állította Y., hogy összeveszett Z.-vel, hiszen csak megorroltak egymásra, de tegnap már kéz a kézben látták őket a Tolldolmány Partyn.
Vagyis elég széles az a szürke zóna, amelyben csak úgy elcikáznak vagy ellötyögnek az információk, és senkit sem érdekel, milyen a viszonyuk a tényekhez. Az ideális helyzet persze az volna, ha éles szemű újságírók és szerkesztők minden esetben tisztességesen ellenőriznék a hírek (természetesen egymástól független) forrásait, átpasszíroznák őket a legszigorúbb etikai szűrőkön a bulvár alvégén is, de hát akkor nem lehetne ott a címlapon a pucér Jennifer, aki, mint olvassuk, épp az igazit várja.
Kresalek Dávid filmje homeopátiás gyógymódot javasol a média silányságának orvoslására: hülyeséget hülyeséggel. Már amennyiben hülyeség a médiahack, vagyis valamilyen álhír minél kifinomultabban előkészített beszivárogtatása az információk piacára. Május elején vagy húsz sajtóorgánum tényként továbbította egy magyar származású afrikai törzs felfedezésének utóbb szemenszedett hazugságnak bizonyuló hírét. A hamisítók ennek a szépen, gondosan megcsinált filmnek a szereplői-résztvevői voltak, jókedvű, helyes fiatalok, akiknek a játékos ügyködése mellett a sajtó embereinek közepesen érdekes vélekedéseit is meghallgathatjuk a média sérthetőségéről, a hírfolyam kommercializálódásáról és hasonlókról. Az elhangzottakból talán az a legérdekesebb állítás, hogy a médiahack segítségével az olvasó mintegy ellenőrzést gyakorolhat a sajtó szavahihetősége fölött - márpedig a sajtó javát igenis, érdekli önnön szavahihetősége, vagyis a létalapja, ennyit - magunk is sajtó lévén - mindenképpen ki kell jelentenünk. Ugyanakkor nagyon is megmutatja a film, menynyire sérülékeny ez a szavahihetőség, milyen könnyen csorbíthatja a piaci előnyökért folytatott marakodás, hogy tehát a média tisztaságáért igenis aggódni kell. Közben persze a hackereknek szurkolunk, mert látni szeretnénk, hogyan meztelenül le ez a tudatunkat elbitorló hatalmi ág. Nem eléggé - állapítjuk meg végül kissé csalódottan. Maguk a csalók bizonyulnak ugyanis túl tisztességesnek.
Forgalmazza a Muster Tzapko Bt.
