Mondja csak, Sajókám, állnak még A leány gyöngy fülbevalóval díszletei? – Igen, kérem, kölcsönözhető. – Akkor két szobabelsőt, három utcafrontot és egy főteret szeretnék. – Hacsek, elárulná, mihez kellenek ezek magának? – Az van a papíromra írva, hogy 1600-as évek, Amszterdam, meg hogy Tulipánláz. De tulipán nem kell, arra már megvan a beszállítónk, és a lázat is megoldjuk. – A mi díszleteink Delftet ábrázolják, kikötőt nem tudunk adni, viszont megmaradt Colin Firth parókája és egy-két festőállványunk is. Tudja, Vermeerről szólt a film. – Nagyon jó, a miénkben is lesz festő, a kikötőt majd megoldjuk mi, Amszterdam, Delft egyre megy, ez egy szerelmes film, nem történészeknek készül. Ha akadna egy-két malomkerékgallér is, biztosan meg tudunk egyezni.
Nem mernénk rá mérget venni, hogy szóról szóra így hangzott minden a Tulipánláz című galléros–romantikus–hollandi mártásos produkció díszletosztályán, de azon sem lepődnénk meg, ha igen. És ha egy film ennyire beindítja a képzeletet, már nem készült el hiába. Korunk embere persze telhetetlen szerzet, mit neki a gondolat szabad – a díszletosztály felé irányuló – szárnyalása, ahelyett, hogy hálás lenne, még neki áll feljebb. Nem elég, hogy Christoph Waltzot (2 Oscar) talpig gallérban láthatja, Alicia Vikandert (1 Oscar) pedig talpig gallér nélkül, nem elég a sok tulipán, a magas láz és a forgatókönyvíró Tom Stoppard (1 Oscar), ez mind-mind nem elég. Neki összefüggés kell a jelenetek között, összefüggés, amikor Judi Dench is szerepel a filmben, méghozzá apácaként. Hát tényleg semmi sem elég?
A Fórum Hungary filmje
