Film

Valami London vagy Glória

Magic Boys

  • - ts -
  • 2012. október 19.

Film

Koltai Róbert mint rendező éppen olyan, mint a figura, akit ebben az új filmjében játszik. Ágrólszakadt, ügyetlen, amatőr, lúzer, akiről – bár nyilván csak a végén szeretné – már az elején kiderül, hogy azért ő mozgatja a szálakat, s ilyenformán egy vitathatatlan életművész.

Van egy toldozott-foldozott forgatókönyve, amibe jól láthatóan épp csak az nem írt bele valami nagyon vicceset, nagyon testhezállót vagy nagyon izgalmasat, akinél nem volt töltőtoll, de eredetileg tán az övé lehetett. Ellenben nincsen neki túl sok pénze, s az is mind elment arra, hogy megnyerje magának Michael Madsent és Vinnie Jonest, mert ha ő egyszer gengsztert akar a vásznára, az nyilván nem lehet akárki. Szalajtották szegényt valahonnan hátsó Európából – hogy a filmben albán, nos, az, ha akarom egy gyönyörű metafora –, s hozta magával a pereputtyát otthonról (itt a honi vidám fiúk szekció újra teljes vértezetben: Szabó Győző, Pindroch Csaba és Hujber Ferenc – kifelejtettem valakit?). S ezzel a batyuval hetykén nekivágni egy filmnek, hát… nem kis bátorságra vall. Nem vall vagy hamis vallomást tesz: mert az igazi bátorság nyilván az lett volna, ha Vinnie Jones és Michael Madsen adják a chipendale-fiúkat, a direktor pedig a dörzsölt londoni gengsztert, a vidám fiúk meg maradnak a Valami Amerikában. Persze akkor biztos nem jött volna pénz a Szerecsendió Zrt.-től, s nem kell a szereplőknek hosszan lottózniuk a filmben, s reklámszövegeket bemondani arról, hogy immár online is lehet lottózni. Ám ez is csak a csomag része, hogy látszódjunk minél szerencsétlenebbnek, annál jobb. Annál nagyobb lesz a döbbenet a végén, amikor kiderül, hogy honnan fúj a passzát szél.


És kiderül, piszkosul kiderül – mint mondtuk, már az elején, s utólag nem is esküdnénk meg, hogy nem Osztap Koltai, a nagy kombinátor akarta így. A művész, immár az élet előtag nélkül, pőrén.

Arról van szó ugyanis, hogy a Magic Boys, ha rosszul nézzük, akkor egy átabotában összedobott fércmű, logikátlan, szerencsétlen, még füvet szívni sem tudnak benne rendesen, nemhogy hidegre tenni úgy igazán valakit. Az egész így olyan, mint egy kicsit elkapkodott középiskolás videó a szalagavatóra, egy olyan osztálytól, amelyikben két gyereknek is filmszínész az apja. Ha ilyennek láttuk, mi nézők rontottunk el valamit. Nem vettük észre, hogy Koltai máshová rakta le a kamerát, mint ahová a mezei filmekben szokás. S ha a kamera máshonnan nézi, mi sem nagyon tehetünk mást. S úgy már megkapjuk, ha nem is mindjárt Cassavetes Szeretetáradatát, vagy hogy ne essünk ki a műfajból, a Glóriáját, de majdnem ezeket.

Egy virtigli gengszteres, szerelmes filmet, amiben lőnek, de a végén lánykérés van, amiben Michael Madsen és Vinnie Jones a gengszter, s van benne egy öreg, ágrólszakadt fószer Kelet-Európából, aki elintézi a dolgokat. Ha jól nézzük, Koltai filmje igazi, talpig becsületes álommozi, amit lehetetlen nem szeretni… Koltai, mint a legnagyobbak, a maga módján mindig ugyanazt rendezi, a nagy bömbent szeretet, a meseszép álmok és a nagy egotripek filmjeit. Valami ilyesmiért találták fel a mozit. Kicsit Chaplin, kicsit Fellini, de teljesen magyar.

A Focus-Fox bemutatója

 

 

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.