Film

Valami London vagy Glória

Magic Boys

  • - ts -
  • 2012. október 19.

Film

Koltai Róbert mint rendező éppen olyan, mint a figura, akit ebben az új filmjében játszik. Ágrólszakadt, ügyetlen, amatőr, lúzer, akiről – bár nyilván csak a végén szeretné – már az elején kiderül, hogy azért ő mozgatja a szálakat, s ilyenformán egy vitathatatlan életművész.

Van egy toldozott-foldozott forgatókönyve, amibe jól láthatóan épp csak az nem írt bele valami nagyon vicceset, nagyon testhezállót vagy nagyon izgalmasat, akinél nem volt töltőtoll, de eredetileg tán az övé lehetett. Ellenben nincsen neki túl sok pénze, s az is mind elment arra, hogy megnyerje magának Michael Madsent és Vinnie Jonest, mert ha ő egyszer gengsztert akar a vásznára, az nyilván nem lehet akárki. Szalajtották szegényt valahonnan hátsó Európából – hogy a filmben albán, nos, az, ha akarom egy gyönyörű metafora –, s hozta magával a pereputtyát otthonról (itt a honi vidám fiúk szekció újra teljes vértezetben: Szabó Győző, Pindroch Csaba és Hujber Ferenc – kifelejtettem valakit?). S ezzel a batyuval hetykén nekivágni egy filmnek, hát… nem kis bátorságra vall. Nem vall vagy hamis vallomást tesz: mert az igazi bátorság nyilván az lett volna, ha Vinnie Jones és Michael Madsen adják a chipendale-fiúkat, a direktor pedig a dörzsölt londoni gengsztert, a vidám fiúk meg maradnak a Valami Amerikában. Persze akkor biztos nem jött volna pénz a Szerecsendió Zrt.-től, s nem kell a szereplőknek hosszan lottózniuk a filmben, s reklámszövegeket bemondani arról, hogy immár online is lehet lottózni. Ám ez is csak a csomag része, hogy látszódjunk minél szerencsétlenebbnek, annál jobb. Annál nagyobb lesz a döbbenet a végén, amikor kiderül, hogy honnan fúj a passzát szél.


És kiderül, piszkosul kiderül – mint mondtuk, már az elején, s utólag nem is esküdnénk meg, hogy nem Osztap Koltai, a nagy kombinátor akarta így. A művész, immár az élet előtag nélkül, pőrén.

Arról van szó ugyanis, hogy a Magic Boys, ha rosszul nézzük, akkor egy átabotában összedobott fércmű, logikátlan, szerencsétlen, még füvet szívni sem tudnak benne rendesen, nemhogy hidegre tenni úgy igazán valakit. Az egész így olyan, mint egy kicsit elkapkodott középiskolás videó a szalagavatóra, egy olyan osztálytól, amelyikben két gyereknek is filmszínész az apja. Ha ilyennek láttuk, mi nézők rontottunk el valamit. Nem vettük észre, hogy Koltai máshová rakta le a kamerát, mint ahová a mezei filmekben szokás. S ha a kamera máshonnan nézi, mi sem nagyon tehetünk mást. S úgy már megkapjuk, ha nem is mindjárt Cassavetes Szeretetáradatát, vagy hogy ne essünk ki a műfajból, a Glóriáját, de majdnem ezeket.

Egy virtigli gengszteres, szerelmes filmet, amiben lőnek, de a végén lánykérés van, amiben Michael Madsen és Vinnie Jones a gengszter, s van benne egy öreg, ágrólszakadt fószer Kelet-Európából, aki elintézi a dolgokat. Ha jól nézzük, Koltai filmje igazi, talpig becsületes álommozi, amit lehetetlen nem szeretni… Koltai, mint a legnagyobbak, a maga módján mindig ugyanazt rendezi, a nagy bömbent szeretet, a meseszép álmok és a nagy egotripek filmjeit. Valami ilyesmiért találták fel a mozit. Kicsit Chaplin, kicsit Fellini, de teljesen magyar.

A Focus-Fox bemutatója

 

 

 


Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.