A parfümrészleg is mozogjon, nem fognak azok a varázslós samponok, fogkefék, szappantartók maguktól lecserélődni alienesre. Nem tudom! Honnan tudnám, mit esznek ezen az oximicsodájával folyton űrlénnyé változó és űrlényekkel verekedő srácon a kölkök? Szerintem is rosszul van megrajzolva, és akkor mi van?! Kit érdekel, ha egyszer viszik, mint a cukrot?"
Nagyjából így képzeljük el a világ összes hipermarketjében, bevásárlóközpontjában és játékboltjában elhangzott ukázt, amikor rádöbbentek: a Ben 10 a jövő. A Cartoon Networkön 2006 óta futó sorozat főhőse nevezett Ben, aki karra csatolható kütyüje segítségével alienné tud változni annak érdekében, hogy megverekedjen azon űrlényekkel, akik a Föld leigázására vagy egyéb gaztettre vetemednek. Az első évadban tízéves Ben rajongóival együtt öregszik, így a most induló negyedik szériában már tizenhat. Amiről azt hihetnénk, hogy hatalmas változás, az a sorozatban mindössze a figura laza átrajzolásában ölt testet: Ben és környezete fikarcnyi jelét sem adja annak, hogy egy kamasz élete meglehetősen különbözik egy kisfiúétól, hogy más dolgok hozzák lázba vagy épp borítják ki, mint egy tízévest. Ami nem is meglepő, hisz' a több milliárd dolláros bevételt hozó franchise eddig sem a gyerekek világának érzelemgazdag ábrázolásáról vagy a kiskorúak szellemi és lelki életének ápolásáról volt ismert. Bent a világból, azonkívül, hogy meg kell mentenie, alig is valami érdekli, és önmagával kapcsolatos kérdései is kimerülnek abban, hogy omnitrixe legközelebbi megnyomása után vajh' milyen űrlénnyé fog változni. De akár még az is beleférne, hogy a figurák kongóan üresek, a történetekben pedig az égvilágon semmi sincs, ami bárminemű gondolatot képes ébreszteni a nézőkben, ha legalább a látvány kárpótolna mindezért. Nem teszi. Bár akadnak ötletes küllemű figurák, minden és mindenki annyira igénytelenül van összepixelezve, illetve kifejezetten csúnya és egymáshoz nem illő színekkel tiritarkára varázsolva, hogy a Ben 10 minden, csak nem vizuális élmény.
A sorozat alkotóit, a Man of Action Studiost egy dologért lehet tisztelni, és az nem a tehetség, az ötletesség vagy az elhivatottság, hanem az őszinteség: nem is próbálnak úgy csinálni, mintha nem a különféle játékok és kiegészítők megvásárlásának kicsikarása lenne az egyetlen céljuk. Nyilván nem ők az elsők, és nem is az utolsók, akik a termékekhez kreáltak egy mesesorozatnak csúfolt reklámot, de abban mindenképp úttörők, hogy a gyerekek tudatos vásárlóvá varázslásának minimálprogramján (kora okán azonosulásra alkalmas kiskölök, szuper kütyük és sok akció) kívül egy felesleges pixelt sem tettek műremekükbe.
Cartoon Network, szerda és szombat délután
