Animációs tévésorozat

Minimálprogram

Ben 10: Omniverzum

  • - izs -
  • 2012. október 20.

Film

"Brékó-brékó: Harry Potter már nem menő! Potter-babákat, -pólókat, -kifestőket, -ágyneműket, -videojátékokat azonnali hatállyal lecserélni Ben 10-babákra, -pólókra, -kifestőkre, -ágyneműkre és -videojátékokra!

A parfümrészleg is mozogjon, nem fognak azok a varázslós samponok, fogkefék, szappantartók maguktól lecserélődni alienesre. Nem tudom! Honnan tudnám, mit esznek ezen az oximicsodájával folyton űrlénnyé változó és űrlényekkel verekedő srácon a kölkök? Szerintem is rosszul van megrajzolva, és akkor mi van?! Kit érdekel, ha egyszer viszik, mint a cukrot?"

Nagyjából így képzeljük el a világ összes hipermarketjében, bevásárlóközpontjában és játékboltjában elhangzott ukázt, amikor rádöbbentek: a Ben 10 a jövő. A Cartoon Networkön 2006 óta futó sorozat főhőse nevezett Ben, aki karra csatolható kütyüje segítségével alienné tud változni annak érdekében, hogy megverekedjen azon űrlényekkel, akik a Föld leigázására vagy egyéb gaztettre vetemednek. Az első évadban tízéves Ben rajongóival együtt öregszik, így a most induló negyedik szériában már tizenhat. Amiről azt hihetnénk, hogy hatalmas változás, az a sorozatban mindössze a figura laza átrajzolásában ölt testet: Ben és környezete fikarcnyi jelét sem adja annak, hogy egy kamasz élete meglehetősen különbözik egy kisfiúétól, hogy más dolgok hozzák lázba vagy épp borítják ki, mint egy tízévest. Ami nem is meglepő, hisz' a több milliárd dolláros bevételt hozó franchise eddig sem a gyerekek világának érzelemgazdag ábrázolásáról vagy a kiskorúak szellemi és lelki életének ápolásáról volt ismert. Bent a világból, azonkívül, hogy meg kell mentenie, alig is valami érdekli, és önmagával kapcsolatos kérdései is kimerülnek abban, hogy omnitrixe legközelebbi megnyomása után vajh' milyen űrlénnyé fog változni. De akár még az is beleférne, hogy a figurák kongóan üresek, a történetekben pedig az égvilágon semmi sincs, ami bárminemű gondolatot képes ébreszteni a nézőkben, ha legalább a látvány kárpótolna mindezért. Nem teszi. Bár akadnak ötletes küllemű figurák, minden és mindenki annyira igénytelenül van összepixelezve, illetve kifejezetten csúnya és egymáshoz nem illő színekkel tiritarkára varázsolva, hogy a Ben 10 minden, csak nem vizuális élmény.

A sorozat alkotóit, a Man of Action Studiost egy dologért lehet tisztelni, és az nem a tehetség, az ötletesség vagy az elhivatottság, hanem az őszinteség: nem is próbálnak úgy csinálni, mintha nem a különféle játékok és kiegészítők megvásárlásának kicsikarása lenne az egyetlen céljuk. Nyilván nem ők az elsők, és nem is az utolsók, akik a termékekhez kreáltak egy mesesorozatnak csúfolt reklámot, de abban mindenképp úttörők, hogy a gyerekek tudatos vásárlóvá varázslásának minimálprogramján (kora okán azonosulásra alkalmas kiskölök, szuper kütyük és sok akció) kívül egy felesleges pixelt sem tettek műremekükbe.

Cartoon Network, szerda és szombat délután

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.