Film

Vérszívóág

Abraham Lincoln, a vámpírvadász, 3D

  • Békés Bálint
  • 2012. augusztus 13.

Film

A mozitörténet vérszívói annyi áldozatot szedtek az elmúlt száz évben a naiv széphölgyektől a fess farmerfiúkon át komplett műfajokig, mint a western vagy a musical, hogy hirtelen nem is értjük, miért is kímélték eddig az Újvilág 16. elnökét.


Bár ha vetünk egy pillantást az alkotók bibliográfiájára – a moszkvai vámpírszakértő Timur Bekmambetov és a Büszkeség és balítélet meg a zombik című bestsellert szerző Seth Grahame-Smith –, tisztán látszik, hogy e mű korántsem előzmények nélküli. Ám hiába a mégoly szakavatott kéz, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász nem valami üdítően idióta bűnös élvezet, csak szimplán kínos. Lévén Timur és csapata mérsékelten eredeti sztoriját – melynek végkövetkeztetése, hogy az amerikai Dél legendás rabszolgatartó bunkói nem mások, mint évezredes vérszopók – pléhpofával, humor nélkül tálalja. A kis Abraham anyja vámpírmenüként végzi egy éjszaka, s innentől a fiút már csak a bosszú mozgatja, mely párosulva a (végképp komolyan vehetetlen) esélyegyenlőségi harccal, idővel elröpíti az elnöki székig. Akad meglepetésre egy jóakaratú mentora is, a titokzatos Henry, aki mindvégig a kidolgozott felsőtestű, jogilag nem kevésbé kiművelt Abe-bel vállvetve küzd a sötétség terjedése ellen. De hiába a sok szemgyönyörködtető párharc, profi 3D-s vámpírnyiszatolás és egy felejthetetlen lovas hajsza, az alkotók képtelenek elfogadhatóan összesodorni hősünk fokozódó közéleti érdeklődését és kőkemény éjszakai baltás vadászatait. Így aztán a nézőt nemcsak a röhejesen drámai előadásmód, hanem e hosszadalmasan hömpölygő sorstörténet hanyag idősűrítései is lankaszthatják.

De semmi vész, Seth Grahame-Smith fiókjában talán már ott lapul a Woodrow Wilson Godzilla ellen kézirata.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.