Film

Veszett vidék

  • 2018. május 26.

Film

Üdvözlendő tendencia, hogy egyre több ausztrál film foglalkozik a kontinens őslakosaival, számot vetve mindenekelőtt az őket ért nyílt vagy (alig) burkolt erőszak évszázadokon át űzött gyakorlatával. Egyebek között a western műfajában is kézenfekvő mindezt megfogalmazni, mivel a pontatlanul és degradálóan, ám világszerte elfogadott módon aborigineknek nevezett színes bőrű népesség és a letelepedett európaiak viszonya nyilvánvalóan analóg az amerikai indiánok és a (vad)nyugat felé terjeszkedő hódítók viszonyával. Ennyiben üdvözlendő is Warwick Thornton egyértelmű és könnyen elfogadható üzenetet megfogalmazó, fesztiváldíjakkal talán ezért is elismert filmje, amelyben egy becsületében megsértett, kihasznált, s önvédelemből fehér embert gyilkoló őslakos áll szemben a civilizációs központoktól távoli kisváros rasszista mikro-társadalmával.

Kár, hogy a film – bár története, annak legfontosabb fordulatával már-már egzisztenciális drámává mélyülne – formailag leginkább egy Sergio Leone-paródiának hat. Minden pillanata komor és szimbolikus, lassúsága forszírozottan jelentőségteljes, egysíkú figuráiban felsorakozik az összes szokásos klisé. Mindenki koszos és büdös, részeg és indulatos, az amatőr őslakos szereplők kínosan civilek, különösen a szavakban harcosként lefestett, megjelenésében inkább joviális kertészre emlékeztető főhős, akinek jelenléte a jelentéstulajdonítás reflexét kiváltó Kulesov-hatás mintapéldája ugyan, ám a derék bácsikával pont az a dráma nem történik meg, ami a film tárgya volna.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.