Film

Veszett vidék

  • 2018. május 26.

Film

Üdvözlendő tendencia, hogy egyre több ausztrál film foglalkozik a kontinens őslakosaival, számot vetve mindenekelőtt az őket ért nyílt vagy (alig) burkolt erőszak évszázadokon át űzött gyakorlatával. Egyebek között a western műfajában is kézenfekvő mindezt megfogalmazni, mivel a pontatlanul és degradálóan, ám világszerte elfogadott módon aborigineknek nevezett színes bőrű népesség és a letelepedett európaiak viszonya nyilvánvalóan analóg az amerikai indiánok és a (vad)nyugat felé terjeszkedő hódítók viszonyával. Ennyiben üdvözlendő is Warwick Thornton egyértelmű és könnyen elfogadható üzenetet megfogalmazó, fesztiváldíjakkal talán ezért is elismert filmje, amelyben egy becsületében megsértett, kihasznált, s önvédelemből fehér embert gyilkoló őslakos áll szemben a civilizációs központoktól távoli kisváros rasszista mikro-társadalmával.

Kár, hogy a film – bár története, annak legfontosabb fordulatával már-már egzisztenciális drámává mélyülne – formailag leginkább egy Sergio Leone-paródiának hat. Minden pillanata komor és szimbolikus, lassúsága forszírozottan jelentőségteljes, egysíkú figuráiban felsorakozik az összes szokásos klisé. Mindenki koszos és büdös, részeg és indulatos, az amatőr őslakos szereplők kínosan civilek, különösen a szavakban harcosként lefestett, megjelenésében inkább joviális kertészre emlékeztető főhős, akinek jelenléte a jelentéstulajdonítás reflexét kiváltó Kulesov-hatás mintapéldája ugyan, ám a derék bácsikával pont az a dráma nem történik meg, ami a film tárgya volna.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.