Játszva űzik a bút

Martin Scorsese: A leleményes Hugo

  • Iványi Zsófia
  • 2012. március 2.

Film

Ha lesz majd egyszer egy csilivili parti, ahová Martin Scorsese összes filmjének mindahány figuráját meghívják, akkor szeretnénk kérni a szervezőket, hogy Hugo Cabret-nak és barátainak különtermet és védőőrizetet legyenek szívesek biztosítani. Nem csupán azért, mert a húszas évek végének Párizsában tüsténkedő felnőtteket, gyerekeket és kutyákat szeretnénk megóvni az esetleges lábszártörésektől, fejlövésektől és ujjlevágásoktól, hanem mert félő, hogy Hugónak és játszópajtásainak nem sok közös témája lenne a javarészt pitiáner gengszterekből, szánalmas hamiskártyásokból, korrupt zsarukból és szívtelen stricikből verbuválódott társasággal. Persze elképzelhető, hogy a lepukkant kaszinók és a sötét sikátorok népe kimondottan rajong a némafilmekért, hogy a maffiózók két vendetta között Keaton és Chaplin legmókásabb gegjeinek felidézésével szórakoztatják egymást, vagy hogy egyes bepöccent taxisofőrök remegő kézzel kérnének autogramot Georges Méliès-től, ha alkalmuk nyílna találkozni Hugo barátjával, a filmművészet vad fantáziával megáldott pionírjával.


 

S hogy örülne még a drogos prostik és a börtönviselt kismenők elismerésének is szegény Papa Georges, aki történetünk kezdetén megkeseredett öregemberként árusítja kacatjait a Montparnasse pályaudvar egyik aprócska trafikjában. Ekkorra a mágusból lett filmrendezőt és az ő víz alatti, ég feletti, álombéli világokban játszódó, kézzel festett és egyedi trükkökkel turbózott filmjeit már rég elfeledte a hálátlan utókor. Nem csoda, hogy a számos alapvető (és ma is használatos) filmes trükköt kifundáló exdirektor a játékidő nagy részében meglehetősen morcos – a szokásához híven zseniális Ben Kingsley egyetlen szemvillanásában benne van minden, ami a bukás, a harag és a szégyen tárgykörében elmondható. Mivel azonban egy mesekönyvből készült mesefilmmel állunk szemben, senki se higgye, hogy Méliès búja nem lesz elűzve – ebben jut komoly szerep történetünk kistestű hősének, a mindennapjait elárvult megélhetési bűnözőként tengető Hugo Cabret-nak és az ő nagy titkának.

A tizenegy Oscar-jelöléséből öt (technikai) díjat begyűjtő film az igen jól sikerült látványelemek mellett (személyes kedvenceink a sellők, sárkányok és űrutazók képében megelevenedő rajzok) kedves történetének és szeretetre méltó figuráinak köszönheti, hogy távolról sem nevezhető a véres leszámolásokba és cifra káromkodásokba beleőszült mester kissé röhejes pályamódosító próbálkozásának. A filmművészet hőskora előtti kalaplengetéssel átszőtt mese a Scorsese-életmű nehézsúlyú versenyzői között is maximálisan megállja a helyét, sőt egyesek fölött kiütéssel győz.

Martin Scorsese-vel készített interjúnk a Magyar Narancs március 1-jei lapszámában olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."