étel, hordó

Aranyfolyó

  • ételhordó
  • 2019. november 3.

Gasztro

A rendszerváltást követő években szinte minden héten nyílt kínai étterem, ezek még „igazi” éttermek voltak felszolgálással, műanyagtányér-mentesen. Sőt, ezek a helyek megpróbáltak a maguk módján elegánsak lenni (a filléres távol-keleti dekoráció akkoriban különlegesnek tűnt), és mivel az árakkal sem az egeket ostromolták, hamar népszerűvé váltak. Kezükre játszott, hogy ugyanekkor a hazai vendéglátás színvonala sosem látott mélységekbe süllyedt, hiszen ez volt az az időszak, amikor a komcsi gyakorlatra még a vadkapitalista sumákolás is rátelepedett. Csakhogy a közönség hamar ráunt a pekingi kacsára, a kínai vendéglősök pedig kénytelenek voltak magyarosítani a választékot – így lett a kínai konyha legfőbb fűszere az Erős Pista –, majd gyorsbüfévé átalakulni. Mára csak mutatóba maradt néhány olyan „régi vágású” kínai étterem, mint a rákosszentmihályi Aranyfolyó a Rákosi út 48. alatt.

Noha az étterem egy nem különösebben feltűnő családi házban működik, a bejáratot sikerült maximálisan „kínaiasítani”. A pagodaalakú kapu a hatalmas kínai felirattal és két kőoroszlánnal egyértelművé teszi a nemzeti hovatartozást, és bent is hasonló stílusban dolgozott a dekoratőr. De a pincérek magyarok, pálcika helyett hagyományos eszcájg van az asztalon, és mivel ismertetőjük szerint „jelenleg vendégeink mintegy 70 százaléka törzsvendégként tér vissza”, biztosak lehetünk abban, hogy az 1995-ös megnyitó óta mindent a közönség igényeinek megfelelően alakítottak át. A zöldséges mini tavaszi tekercs (hat darab 580 Ft) legfeljebb külsőre olyan, mint a gyorsbüfében: nincs agyonolajozva, és a töltelék is átlagon felüli. A tengeri finomságokból készített leves (600 Ft) leginkább a mizóra emlékeztet, a névben jelölt finomságokat pedig néhány konzervkagyló testesíti meg. A tofu vegyes zöldséggel (1790 Ft) a szétfőtt tofuról emlékezetes, de az íze és a mellé adott köret nem olyan rossz. A vaslapon sült marhaszeletek (2490 Ft) már minden tekintetben elfogadható, a hús remek, a fűszereket jól eltalálták, a rizst is rendesen megcsinálták. A banánhajó (1290 Ft) egy hosszában félbevágott banán, három félgombóc jégkrémmel (csoki, vanília, puncs), s jól megfújva tejszínhabbal. Valószínűleg nem lövünk mellé, ha azt mondjuk, egészen biztos, hogy a recept forrása nem a „100 kínai finomság” című szakácskönyv volt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.