chili&vanília

Az ojcówi pisztrángról

Gasztro

Chłodnik, 2021 – hideg céklaleves füstölt pisztránggal

A Krakkótól 20 kilométerre lévő Ojców Nemzeti Park nemcsak gyönyörű, de a közepe egy igazi kulináris kincset is rejt. Innen származik ugyan­is a legelkötelezettebb lengyel séfek és ínyencek nagy becsben tartott, kedvenc sebespisztrángja. Nemcsak gasztronómiai kuriózumról van szó, hanem egy lenyűgöző, filmbe illő, anya-lánya siker­sztori is rejlik mögötte. A pisztrángos tavak története egészen a háború előtti időkre nyúlik vissza, 1935-ben alapították a Maria Ludwika Krasińska Czartoryska grófnő, földbirtokos, műgyűjtő tulajdonában levő ojcówi területeken, ahol hamar sikeressé is vált a halgazdálkodás. Az 1944-es földreformok után azonban államosították mind a park területét, mind az azon található pisztrángtelepeket, utóbbiakkal pedig a kétezres évek óta nemigen foglalkoztak, aminek következtében 2014-ben éppen a megszüntetésükre készült az állam. Ekkor lépett be a történetbe Magda Weigel és lánya, Agnieszka Sendor, akik teljes kívülállóként, nulla pisztrángtenyésztési tapasztalattal bérbe vették az államtól a parkban található pisztrángos tavat, hogy megmentsék ezt a sok évtizedes múltra visszatekintő értéket. A kezdés elmesélésük szerint nehéz volt, senki nem hitte el, hogy kitartanak majd, és nem dobják be a törülközőt három hónap után, ezért nemigen találtak szakértői segítséget. Végül azonban minden a helyére került, a pisztrángok surrannak, mint a nyíl, az anya-lánya páros pedig számos nemzetközi díjat is bezsebelt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.