A Budapest–Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút Rt. (BBVV) első járata 1899. szeptember 20-án indult a Gellért térről, és Budafok-Háros vasútállomásig közlekedett. A következő 15 évben a társaság több vonalbővítést is eszközölt, szerelvényeik 1909-től Nagytétényig, 1914-től pedig Budafokon át Törökbálintig közlekedtek majdnem 50 éven át. De 1963. január elsejétől a HÉV-ek helyett már villamosok indultak az 1943-ban átadott körtéri végállomásról, a 41-es Budaörs, a 43-as Nagytétény felé. A 41-es 1977 óta csak a Kamaraerdőig jár, a másikat 1983-ban szüntették meg, de az 1963-as átállás első vesztese Törökbálint lett, a villamosok soha nem mentek el addig.
Lassan hatvan év telt el azóta, mégsem merült feledésbe Törökbálint HÉV-közlekedése. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az egykori végállomás épületét nem bontották le, sőt 2014-ben a vonal megindításának 100. évfordulójára, az ingatlan tulajdonosa és az önkormányzat közösen felújította mint helyi védelem alatt álló épületet. Azóta működik itt a Leckerli Ínyenc Állomás (Szabadság tér 22.), amelynek neve sváb jellegre utal, legalábbis a német elnevezésből (finomság; sokfelé egyfajta mézes keksz) erre következtethetünk. Az „állomásból” pedig mindenféle vasutas vonatkozásokra, szerencsére szó sincs arról, hogy vonatos relikviákat állítottak volna ki dekorációként. A berendezés annak ellenére puritán, hogy hatalmasra nagyított törökbálinti századfordulós életképekkel tapétáztak. A teraszt a főúttól füves töltés választja el, ami valóságos áldás a hatalmas forgalom miatt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
